A hal és más vízbéli lakótársai könynyen emészthető állati fehérjét tartalmaznak, szemben a melegvérű állatokkal, amelyekből sokkal többet fogyasztunk, s amelyeknek az emésztése meglehetős terhet ró a szervezetünkre. A piramis elvű táplálkozásban hetenként kétszer-háromszor ajánlják az asztalunkra (a zöldségek, gyümölcsök foglalják el a tetemes alsó részt, s havonta egyszer javasolnak sertés- és marhahúst). A derék uszonyos megérdemli, hogy történelmi visszapillantással ismertessük hatásukat korszerű étkezési kultúránkra, egészségünkre.

A régi rómaiak a rombuszhalat, a franciák a heringeket részesítették előnyben, a középkoriak a sózott szardíniától a tőkehalon át a cápáig mindenféle tengeri herkentyűt kedveltek. A ránk maradt feljegyzésekből tudjuk, hogy Gáti István a Természet históriája című könyvében, a XVIII. század végén a menyhal zsírját a hályogos szem gyógyítására ajánlotta. A csukamájolajat - mint a vérszegénység biztos ellenszerét, a csontok erősítőjét - ma is felhasználjuk. A tőkehalmáj-olaj a reuma és a köszvény, a gerincés ízületi betegségek, valamint különféle bőrbetegségek, az angolkór és a kóros D-vitaminhiány gyógyítását segítheti.

Tény, hogy az eszkimóknál szinte ismeretlen a szívinfarktus, ugyanis vérsav- és koleszterinszintjük alacsonyabb az európai átlagnál, vérzési és véralvadási idejük hosszú - mindez a rendszeres halfogyasztásnak köszönhető. A titok a halolajban nagy mennyiségben megtalálható telítetlen zsírsavakban van, amelyek az Omega-3 zsírsavak közé tartoznak, és aktív szerepet töltenek be a sejtmembrán felépítésében. Elősegítik a vérlemezkék összekapcsolódását, ezáltal csökken a vérrögképződés veszélye, rugalmasabb marad az érfal.

Az Omega-3 zsírsavak a hatásukat csak rövid ideig fejtik ki, ezért fontos a rendszeres tengerihal-fogyasztás. A tengeri hal jó A-, B2-, B6-, B12- és D-vitaminforrás, jódot, értékes fehérjét és többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Könnyen emészthető, diétában minden további nélkül alkalmazható. Energiatartalma sokban függ a hal fajtájától és az elkészítésétől. Próbáljunk meg elszakadni az állandó lisztben, morzsában forgatástól, a bő olajban kérgesre sütéstől, mert ilyenkor kártékony karcinogén zsiradékokkal megszívva, eredeti ízét elveszítve kerül az étel a tányérunkba! Válasszuk a roston, nyárson, grillen sütött, vékony húsú esetében párolt halat mártással, salátával, bepácolással, s mindenekelőtt a jól megválasztott borral.