A hegyvidék domborzati adottságai miatt szinte minden kertben vannak meredekebb vagy lankásabb rézsűk. A
kertnek ezek a részei eltérő funkciót töltenek be, és kicsit más gondozást is igényelnek, mint a vízszintes
gyepfelületek vagy a növényekből kialakított csoportok, sövények.
|

Sziklakert rézsűn
|
|
A legsokoldalúbban kihasználható kert vízszintes terepen alakítható ki. A hegyvidéken azonban kevés
ilyen terület van, ezért a domboldalakba - feltöltéssel és kivágással - vízszintes részeket hoznak létre.
Ebből következően - elkerülhetetlen mellékhatásként - az eredeti lejtőszögnél meredekebb rézsűk vagy
támfalak is létrejönnek. Ahol ezek a rézsűk csekély méretűek, ott igényes sziklakertté alakíthatók, ahol
azonban jelentősebb méretűek, ott nem bújtathatók ilyen könnyen csinos köntösbe. De mit lehet ezekkel a
meredek oldalakkal kezdeni? Mit érdemes rájuk ültetni, hogy tetszetős elemeivé váljanak a kertnek?
A rézsűk meredekségének megítélésében nincs egyértelmű osztályozás. A kert használata szempontjából
lankásnak tekinthető az a rézsű, amelyiken gyalogosan még kényelmesen lehet közlekedni. Ezeknek az
oldalaknak a beültetésére a fű tökéletesen megfelel, de igény szerint bokrok és fák is ültethetők a
rézsűre. Ilyenkor gondosan ki kell képezni a növény törzse körüli tányért, amely a lejtőn lefolyó vizet
megfogja, és a növény gyökeréhez vezeti.
A meredek rézsűkön a fű már csak külön segítséggel marad meg, hiszen mire a magról kelve megerősödne, és
gyökerével behálózná a talajt, addigra a védtelen földfelszínbe barázdákat mélyítenének az esők. A
négyzetméteres darabokban vásárolható gyepszőnyeget ilyen rézsűre is lehet telepíteni, de a lecsúszás ellen
minden darabot facövekekkel kell rögzíteni. Miután a gyökerek átszőtték a talajt, a cövekek eltávolíthatók.
Füvet azonban csak oda szabad telepíteni, ahová a fűnyíró még feltolható (vagy az önjáró gép még fel tud
kapaszkodni).
|

Több típus egy helyen
|
|
A lefutó víz által lemosott talajt talajtakaró növényekkel is meg lehet fogni. Ezek az alacsony,
szétterülő fajok nemcsak a gyökereik révén védik a termőréteget, de a talajra hulló csapadék erejét is
csökkentik. Az ágakról lecsöpögő víz már nem végez akkora pusztítást, mint a csupasz földfelszínre
becsapódó vízcseppek. Az ilyen rézsűkre a hegyvidéki erdőkben vadon is előforduló meténg, az örökzöld
borostyán, a nagy, sárga virágokat nevelő orbáncfű elterülő fajtái és a kúszó borókafélék ajánlhatók. Ez
utóbbiak - ott, ahol a kertet gyerekek is használják, és a szúrós növény nem kívánatos - madárbirssel is
helyettesíthetők.
A kert egészébe a meredek - gyakran majdnem függőleges - támfalak is csak akkor simulnak bele harmonikusan,
ha legalább részben zöld növények borítják. Korábban az egyetlen megoldást a fal koronájára ültetett lelógó
hajtású növények jelentették, újabban azonban már nyitott falak is rakhatók - akár komolyabb előképzettség
nélkül is. A kertészeti áruházakban több különböző stílusú elem is beszerezhető, amelyek egymásra rakva
falat képeznek. A piramiskövek esetében a fal meredeksége is rugalmasan változtatható, hiszen az egymásra
helyezett építőelemek átfedésével pontosan szabályozható a végső meredekség. A belül vályút képező kövek
földdel tölthetők fel, ami - amellett, hogy súlyt és stabilitást ad az építménynek - a növények beültetését
is lehetővé teszi. A támfal méretétől függően kell az alapozást elkészíteni, illetve az elemeket
megtámasztani. Magas és meredek támfal esetén az egymásra helyezett egységek nem képesek megtartani a
mögöttük lévő földtömeget.
A kő támfalak üregeibe a legtöbb sziklakerti növény telepíthető, de figyelni kell arra, hogy a déli
kitettségű falak erősen felmelegedhetnek, ami nem kedvez a beültetett növények mindegyikének. A falba
ültetett tövek fokozott vízigénye miatt nem szabad elhanyagolni az öntözést. A párnás növényekből színes és
változatos összeállítás alakítható ki, amely gondos ápolás mellett eltakarja a fal építőelemeit, és a kert
látványos szegletévé érik.
A fa támfalak a fal homloksíkjában futó, és arra merőleges lécekből felépített rácsszerkezetek, amelyek
nagyobb része láthatatlanná válik a támfal mögötti terület feltöltésekor. A fal síkjában csak hosszanti
lécek és az azokba kapaszkodó keresztlécek láthatók. A láthatatlan szerkezet különösen nagyobb magasságok
esetén lehet bonyolult. A lécek közötti földbe ugyanúgy ültethetők növények, ahogyan a kő támfal esetében,
itt azonban a fal szerkezeti elemei is természetes anyagból készülnek, és jól illenek a kertbe. A faelemek
az állandóan nedves környezet miatt vegyszeres kezelést kapnak, ami akár állandó vízborítás esetén is
hosszú távon megvédi őket a korhadástól, rothadástól.
Barta István