Akaratlanul is szomorú-emlékezőre sikeredett az a Juhász Gyula Irodalmi Délután, amelyet a budahegyvidéki evangélikus közösség Kékgolyó utcai templomába szervezett Csománé Forgács Emma. Összeállítot ta, be tanította, megszervezte - aztán már nem tudott részt venni rajta.

Pedig mennyi szép műsort hozott tető alá az évek során ez az apró, de hittel teli nyugdíjas tanárnő ezzel a kis amatőr szavalókörrel! Magam is többször számoltam be róluk, mint ahogy alig fél éve írhattam meg Emma portréját a Hegyvidékben. Írtam Huduska gyermekkoráról és tanári éveiről, irodalomszeretetéről, és arról, hogy miközben öt fiút nevelt emberré, éjszakánként élete meséit írta meg regényekben, novellákban. S arról is, hogy Zsiga, a kertészmérnök, Gergely, a szobrászművész, Bálint a gordonkatanár, Balázs, az elektromos üzemmérnök és Gábor, a festőművész azt adta édesanyjának 80. születésnapjára, hogy 2006-ban kötetekbe rendezve sorra megjelentette az életművet.

Teremtés és szolgálat, Nyári tábor, Siófoki portya, Politikai divatok, Öregedünk, bolondulunk, Teri néni, Zsófi néni, Agna Dei, Bokor akart lenni, Fészek és fiókák, Állati históriák - megannyi önéletrajzi dokumentum, vagy annak tanulságaival átszőtt szép fikció. Rendet hagyva maga körül úgy ment el, ahogy a szeretett József Attila fogalmaz: "...immár kész a leltár./Éltem - és ebbe más is belehalt már."

Több mint harminc vers, tizenöt versmondó, egy sikeres irodalmi délután hirdette, hogy a tanár-írónő élete a magvetésé volt, s ha a mag meghal, abból új élet fakad. Köszönet érte, kedves Emma!