hvujsag-banner-hvonkormanyz

lapszamok_banner_kicsi

banner_kiadvany

hvujsag-banner-htv

hvujsag-banner-hegytortenet

Norabanner

Archívum 2007 - XXXVII. évfolyam 7. szám

Jobbszélen kezdett, balhátvédként lett válogatott

Nem is olyan régen még telt ház előtt játszották a Népstadionban a labdarúgó NB I népszerű kettős rangadóit. Egy Újpest-Ferencváros, Vasas-Honvéd párosításnál elképzelni is nehéz volt jobbat. Ezeknek a ma már történelmi eseményeknek az egyik markáns szereplője volt Ihász Kálmán, a Vasas kemény és gyors balhátvédje.

Ihász Kálmán a családjával 1979 óta lakik a kerületben, de már 1958-ban "betette" ide a lábát.

- Az általános iskola elvégzését követően Csepelre kerültem, a szakmunkásképzőbe, ahol az esztergályosság fortélyait kellett elsajátítanom. Végül a MOM-ban szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt. Évekkel később azután a mestervizsgát is sikerrel letettem.

Ezek szerint ön néha dolgozott is? Akkoriban ugyanis a labdarúgók úgy szerepeltek a köztudatban, mint akik sem nem amatőrök, sem nem profik, csak felveszik a pénzüket, és kész.

- Kétségtelen, nem kevesen voltak, akik csak néha besétáltak a munkahelyükre, azután mentek is. Én szerencsésnek mondhatom magam azért, hogy kimondottan érdekelt az esztergálás, így minden munkanapon reggel nyolctól délig ott álltam a gép mellett. Mellesleg később leérettségiztem, majd a TF-en diplomát is szereztem.

Közben pedig már az NB I-ben kergette a labdát. Az ismert tény, hogy pályafutása során csak egy klubban, a Vasasban játszott, az első éveiről viszont sokkal kevesebbet tudunk.

- A haverjaimmal együtt mentem az általános iskola befejezését követően, 1955-ben a Vasas akkor még népligeti pályájára, és ott is maradtam. Később azután átköltöztünk Angyalföldre, s természetesen én is követtem társaimat. Szemtelenül fiatalon, mindössze tizenhét évesen átestem a tűzkeresztségen, mégpedig a Szombathely elleni mérkőzésünkön, amikor is az együttes akkor még stabil jobbszélsőjét, a megsérült Raduly Józsefet kellett beugróként helyettesítenem.

Sikereit a balhátvéd posztján érte el. A jobbszélről egyenesen odakerült, vagy néhány kanyarra is szükség volt, hogy elfoglalja végső helyét a piros-kék együttesben?

- Érdekes módon az első időben a csatársor szinte valamennyi posztján bevetésre kerültem. Raduly után Csordás Lajost kellett pótolnom a jobbösszekötő helyén, majd a nagy bombázó, Szilágyi I. Gyula kényszerpihenője idején én lettem a középcsatár. Voltam balösszekötő és balszélső is.

Ezek után csak egy kérdés következhet: kinek a posztját vette át, amikor balhátvéd lett?

- Ne is mondja, az egy nagyon kényes szituáció volt! Elődöm, Sárosi László már legalább egy évtizede tartotta pozícióját a balhátvéd helyén. Ám egy alkalommal ő is megsérült, és Illovszky Rudi bácsi engem állított a helyére. Sárosi három hét múlva felépült, de Rudi bácsi már nem cserélt vissza.

A Vasasban 1953 és 1974 között megért négy felnőtt bajnoki címet, a háromszoros KK-elsőséget vagy az MNK-ban aratott győzelmet tartja a legfontosabbnak a pályafutása szempontjából? Mivel tudta tizenhat éven át őrizni pozícióját az angyalföldiek kezdő tizenegyében?

- Sikerült ráéreznem és meg is tanulnom azt a hátvéd életében legfontosabb szabályt, amelynek alkalmazása, bizony, nem könnyű. Amikor a velem szemben álló csatár megkapja a labdát, még annak átvétele előtt vagy meg kell előznöm, vagy legkésőbb egyszerre kell odaérnünk. Ha ugyanis tempóhátrányba kerülök, akkor már nagyon nehéz szabálytalanság nélkül megakadályoznom őt a labda birtoklásában, illetve továbbításában.

Ezek a sorozatban megvalósított, jó tempójú szerelések feltehetően jókora szerepet játszottak abban, hogy a válogatottban is elég hamar figyelembe vették.

- Négy évvel az első élvonalbeli beugrásomat követően, 1962-ben a nemzeti együttesben is váratlanul kaptam játéklehetőséget. Sándor "Csikar" megsérült, és én léphettem helyette a pályára. Összesen huszonkilenc alkalommal szerepeltem Magyarország labdarúgó-válogatottjában. Mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, hiszen például nem játszhattam az 1966-os, angliai világbajnokságon, ahová pedig utólag rendeltek ki a helyszínre. Így a legnagyobb sikerem az 1964-es, tokiói szereplés, ahol olimpiai bajnokok lettünk.

Ön már régi motorosnak számít, aki közelről nézi immár évtizedek óta sportága történéseit. Mit gondol, törvényszerűen jutott el oda a magyar labdarúgás, ahol ma tart?

- Egyenes út vezetett a jelenlegi helyzethez, aminek legfőbb oka az utánpótlás nevelésének hosszú távú elhanyagolása. Ha majd minden klubban olyan képzési rendszert alakítanak ki, mint amit az MTK-ban a Sándor Károly Akadémia képvisel, akkor reménykedhetünk a felemelkedésben. A jelenlegi helyzetben szinte törvényszerű, hogy az élvonalat tizenhat közel egyforma játékerőt képviselő, meglehetősen jellegtelen csapat alkotja, amelyek egymás elleni küzdelmében nincs igazi kényszerítő erő. A kicsit is tehetséges játékosok előtt legfőbb célként az lebeg, hogy bármi áron, de kijussanak külföldre. Ott azután - mivel fiatal éveik során alapvetően más képzést és terhelést kaptak, mint kinti kortársaik - hiába igyekeznek megfelelni a követelményeknek, az esetek jelentős százalékában megsérülnek. Azt is nagyon fontos különbségnek tartom, hogy amíg a nyugati profik évente nyolcvan-kilencven meccset is képesek lejátszani, addig nálunk ez a szám jó, ha negyven-ötven. A különböző terhelésekből adódóan amint elkezd gyorsulni a játék, a mieink egyre többet hibáznak.

A stadionok kiürülése ezek után logikus következménynek mondható?

- Természetesen. Ezen a téren csak Lothar Matthäus szövetségi kapitánysága jelentett változást. Az egykori német világsztár el tudta érni, hogy a közönség visszatérjen a válogatott mérkőzéseire. Szakmai döntései jelentős részével viszont nem lehetett egyetérteni. Túl sokat csereberélte a játékosokat. Ahhoz ugyanis, hogy egy válogatott eredményes lehessen, a csapatban minimum nyolc állandó tagnak kell lennie.

Ha nem focimeccseket néz a televízióban, mivel telnek a napjai?

- Ez a legfontosabb szórakozásom: minden hétvégén legalább nyolc-tíz spanyol, angol, avagy éppen német bajnoki meccset nézek végig. Mellette a vízilabda és a tenisz élvez elsőbbséget. Teniszben az elméletet összekötöm a gyakorlattal, hiszen hetente háromszor baráti társasággal Budaörsön játszom. A konyhában is otthonosan mozgok, állítólag igen jól főzök. Egy jó csülkös pacal elkészítéséért mindenre képes vagyok...

Jocha Károly     
Kutyapiszok-kampány a Bumerángban

Váczi János alpolgármester május 9-én a NEO FM Bumeráng című reggeli műsorában ismertette a kutyapiszok elleni kampány főbb pontjait, céljait. Az interjút letöltheti innen.

Hegyvidéki Napok 2012
Idén is lesz Hegyvidéki Napok, melyet immár ötödik alkalommal rendezünk meg. Minden kedves érdeklődőt gazdag programkínálattal várunk, 2012. június 1-3. között. A részletes programért kérjük kattintson ide.
Száz új, különleges tervezésű kutyapiszokgyűjtő kuka a Hegyvidéken
A Hegyvidéki Önkormányzat múlt hónapban indított, „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” elnevezésű, kutyapiszok elleni kampányának első szakasza sikeresen lezárult.
Próbálja ki ügyfélszolgálatunkat a honlapon!
Ismeri az első magyar online önkormányzati ügyfélszolgálatot? Ha nem, itt az ideje, hogy kipróbálja! Januártól kibővítve, heti 27 órában várjuk hívásaikat!
Csatlakozzon a hegyvidékiek facebook-közösségéhez!

Egy év alatt a világháló második legnagyobb budapesti kerületi közösségévé vált a naponta friss tartalmakat szolgáltató Hegyvidék több mint kerület - csoport.

hegyvidekujsag-ypsylonmedia