Mint Lovas Pál alpolgármester köszöntőjében kiemelte, Makovecz Imre a korszak egyik legnagyobb hatású magyar építésze, aki ellentmondást nem tűrően beszél hazáról, hitről, nemzetről, vallásról és összetartozásról. Tanít, utat mutat mindnyájunknak.

Volt idő, hogy az építészt istennek tartották, száz éve még művészként tisztelték, ma viszont jobbára a szabadkézi rajz helyett számítógéppel dolgozó mérnöknek tekintik - emlékeztetett Siklós József, a Kós Károly Egyesülés igazgatója. Ám ebben a világban mégis van egy építész, aki nem felejtett el tollal és ceruzával rajzolni - folytatta gondolatát. A Rajzok és írások című kötet megszületésekor a rajz és írás szeretete, nem pedig a megrendelő kívánságai vezették Makovecz Imre kezét. Mert így is lehet alkotni, s ha a könyvet látva ezt a feltörekvő generációk is elhiszik, talán újra művészek lehetnek az építészek - emelte ki Siklós József.

A szerző, Makovecz Imre hangsúlyozta: a könyv nem közéleti szerepléséről, hanem arról a háttérben meghúzódó intim és magányos állapotról szól, amelyben az ember az ismeretlennel keres kapcsolatot. Amikor elfogadja, hogy a magány csak egy kapu, amely Goethe szerint a vonzások és választások világába vezet. Oda, ahol minden egy, még az is, ami ebben a világban kettőnek tűnik. Egy világ, amellyel mindig kapcsolatot keres az ember, amikor mások azt hiszik, hogy egyedül van - erről szól a könyv Makovecz szerint. A Ligetfalvi Zsolt és Makovecz Anna munkáját dicsérő képekkel gazdagon illusztrált munka egy építőművész hitvallása, korkép és útmutató az arra fogékonyak számára.