Bazin főtere a századfordulón

A Bazin utcát a Farkasvölgy ben találjuk meg, a Törökbálinti út és a Rácz Aladár út között. Nevét 1932-ben kapta egy felvidéki városról, Bazinról.

Bazin északkeleti irányban 21 kilométerre fekszik Pozsonytól, a Kis-Kárpátokban. Régi, híres bányásztelepülés, majd bortermelő hely volt. Nevével először 1208-ban találkozhatunk, ekkor még Bozyn formában vetették papírra. Várát a XIII. században építették, amelyet háromszáz évvel később az Illésházy család reneszánsz várkastéllyá alakított át.

Az Illésházyakat a Pálffy család követte a Bazint birtokló családok sorában, azonban ők nem tarthatták sokáig a várost, mert az 1647-ben a királytól kapott kiváltságlevél alapján elnyerte a szabad királyi város címet. Ekkor már országszerte elterjedt a híre jó minőségű borainak, így hazánk egyik leggazdagabb városaként tartották számon. A kuruc-labanc harcok során többször feldúlták, ezért elvesztette korábbi jelentőségét, azonban továbbra is a térség legnagyobb borászati központja maradt.

A Bazinba látogatók elsősorban a kastélyt keresik fel, amelynek parkjában strandfürdőt alakítottak ki, de számos más, több száz éves épülettel is büszkélkedhet. A gótikus plébániatemplomot még a középkorban alapították, a kapucinus templomot 1718-ban szentelték fel. Ugyancsak turistacsalogatók a város borünnepei: áprilisban borversenyt, szeptemberben borfesztivált rendeznek. Egy XVII. századi épületben, amely egy gazdag borkereskedő tulajdonában volt, helytörténeti gyűjteményt rendeztek be. Bazin híres szülötte Kupeczky János, a kiváló kuruc kori festőművész.

Bazinnak 1910-ben 4809 lakosa volt, ebből 2642 szlovák, 1558 német és 575 magyar nemzetiségű. A XX. században jelentős fejlődésen ment keresztül, így ma már 22 143 polgár él a városban, akiknek a jelentős többségét a szlovákok teszik ki. Bazin szlovák neve Pezinok, a németek Bösingnek nevezték.