Állatszobrok között a Hegyvidék Galériában

Nem ez az első eset, hogy kerületi család mutatkozik be a Hegyvidék Galériában, ritka azonban az olyan kiállítás, amelyet korhatár nélkül mindenki ért és élvezhet – mondta Sikota Krisztina, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke László Péter szobrász és fia tárlatának megnyitóján a Városmajor utcai galériában. Szathmáry Gizella művészettörténész azt emelte ki, hogy László Péter több mint két évtizede él a kerületben, így méltán tekinthető hegyvidéki alkotónak.

Az idős szobrász korábban a Magyar Nemzeti Galéria szoborgyűjteményét gondozta, kisebbnagyobb restaurálási feladatokat is ellátott, az önállóvá vált magyar szoborgyűjtemény számos értékes darabja neki köszönheti megújulását, fennmaradását. Miután Ferenczy Béni és Pátzay Pál tanítványaként 1949-ben befejezte a Képzőművészeti Főiskolát, a Városházi Képzőművészek Köre tagjaként az akkori Fővárosi Képtárban megrendezett kiállításán az alkotóművészek rögös pályájára lépett.

Szathmáry Gizella hangsúlyozta, hogy László Pétert mindenekelőtt mesterei látásmódja és stílusa vezette a klasszikus művészet örökségének felfedezéséhez és különös megbecsüléséhez. Egyéniségéből adódóan viszont lényegretörő, a felesleges részleteket kerülő, majdhogynem puritán, a kevéssel sokat mondani akaró ábrázolásmód jellemzi. Ha a feladat engedi, legszívesebben bronzzal dolgozik.

László Péter 1962 és 1981 között rajzot tanított a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának rajz- és formaismereti tanszékén, emellett portrékat készített az intézmény egykori tudós tanárairól. Munkássága jelentős részét képezik továbbá az erdei vadak és domesztikálódott társaik műalkotássá emelt „arcképei”.

Új témaválasztását (őzek, kőszáli kecskék, szarvasok intim méretű ábrázolása) egy nyolcvanas évekbeli vadászat, az ott szerzett élmények, valamint a festő és fotográfus Nagygyörgy Sándorral kötött ismeretsége ösztönözte. Szathmáry Gizella szerint megkockáztatható az a megállapítás, hogy László Péter par excellence állatszobrásszá vált, szeretettel mintázott erdei állatainak tucatjai igen előkelő helyre kerültek művészetében. Fia, László Péter István a nyolcvanas évek közepén csatlakozott édesapja alkotói tevékenységéhez, mintegy segítő kezet nyújtva neki.

mm.