Trencséni utca

Szlovákia északnyugati részében található Trencsén város egyik jelképe, a nagy múltú trencséni vár. Már az ókorban is megerősített helynek számított, erről régészeti leletek tanúskodnak.

 

A település érdekessége, hogy amíg a legtöbb felvidéki vár csak a középkorban jelenik meg először írásos dokumentumokban, addig Trencsén neve már a II. században feltűnik. A római források Laugaricio néven emlegetik azzal kapcsolatban, hogy hadjáratot vezettek idáig a birodalmukat fenyegető kvád népcsoporthoz tartozó fegyveresek ellen. Ennek a hadjáratnak az emlékét a mai napig őrzi egy latin felirat a várszikla oldalába vésve. A szikla tetején ma is láthatók a vár alapjai, amelyek már a XI. században kiépültek, és a Felvidék egyik legnagyobb várát védték.

 

Trencsén vára

 

Hadügyi szempontból sikeres volt az erősség: feltartóztatta a nyugatról érkező seregeket, és a tatárokat is sikerrel megállította 1241–42-ben. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros évtizedekben Csák Máté kiskirály központja volt, amelyet Károly Róbert csak Csák Máté halála után tudott elfoglalni. Ezt követően királyi birtokká lett, 1412-ben szabad királyi város rangjára emelkedett, amelyben több békeszerződést, sőt még egy királyi esküvőt (Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond között) is tartottak. A XVIII. század végére a vár jelentősége csökkent, nem gondozták, így történhetett, hogy egy tűzvészben a nagy része elpusztult, és csak a XX. században állították helyre. A török elleni védekezésül annak idején egy őrtornyot építettek, amely a mai napig látogatható.

 

A Vág partjánál fekvő város kulturális központnak is számított: a habánok telepedtek le itt az 1500-as évek második felében, a jezsuita rend pedig iskolát létesített, és a létrejövő kollégiumi épületben már a XVII. században is működött színház. A város sokat szenvedett a napóleoni háborúk alatt, mivel I. Sándor cár seregei kétszer is Trencsénen keresztül vonultak, először 1805-ben Austerlitz felé, majd 1814-ben a lipcsei csatába menet.

 

1910-ben még jelentős számú magyar polgár élt Trencsénben: a 7800 lakosból 3676 volt szlovák, 2997 magyar és 925 német nemzetiségű. A trianoni békediktátumot követően a trencséni magyar lakosok többségét arra kényszerítették, hogy a Csallóközbe vagy az Alföldre költözzön. Így napjainkra a város közel 58 ezer lakosa 95 százalékban szlovák nemzetiségű.