Harmóniában tánccal, élettel
Virányos, Harmónia Táncklub, Székely Attila – a három név húsz év alatt szinte összeforrt. Székely Attila 1987-ben alapította meg klubját, amely a Virányosi Közösségi Ház megnyitása óta ebben a kellemes, családias művelődési intézményben várja a táncolni vágyókat. Az alábbiakból kiderül, hogy Erzsi néni jó szemén kívül mi minden kellett még egy eddig szépen alakuló életpálya beindulásához.
Minden társastánc más ember, más stílus. Jó mindig más bőrébe bújni – e gondolatokat válaszként kapom Székely Attilától, a Harmónia Táncklub tanárától arra a kérdésre: „Mi a vonzó egy kamasznak a társastáncban?”
– Kőbányán laktunk – emlékezik vissza az első lépésekre –, és édesanyám meglátott egy tánctanfolyamról szóló hirdetést a Pataky Művelődési Központban. „Van kedved hozzá?” – kérdezte. Eszembe jutott a nyolcadikos záróbuli, az a fergetegesen rockyzó srác. Hú, ha én így…! Naná, hogy elkezdtem tánciskolába járni. A Patakyban akkor Szántóné Romhányi Erzsi tanította a kezdőket és a haladókat. Ő lett az etalon, a példakép. Soha nem helyezte magát az előtérbe, remek közösséget teremtett.
Minden együtt volt tehát: zene, tánc, lányok, társaság. Tizennégy éves korban mi másra vágyhat egy kamasz?
– Kimondhatatlanul jól éreztem magam köztük. Alig vártam a vasárnap délutánokat. Egy napon Erzsi néni azt mondta: „Fiam, te tehetséges vagy, próbáld meg a versenytáncot, kerítünk neked egy lányt párnak!” A dolog beindult.
Erzsi néninek jó szeme volt, Attila szívét-lelkét beleadta a táncba. Ideális táncos alkat, gyors mozgású, vékony, kitartó.
– Hat-hét évig tartott az amatőr versenytáncos életem, jó eredményeket értünk el a párommal. Bejutottunk a legfelsőbb, az úgynevezett Sonder Classe osztályba.
Mitől más egy profi versenytáncos?
– Ott már más régiókban, más szinten zajlik az egész. A jó partner azonban ugyanúgy nélkülözhetetlen. Egy gimnáziumi tanítványom, Kondorossy Olívia kért meg, hogy legyek a társa az iskolája tízéves jubileumi ünnepségén. Ügyes táncos volt, utána éveken át együtt dolgoztunk. Eljutottunk a tánc-vb-re, Hong Kongba, felléptünk Ausztriában, Londonban. Akkor hagytuk abba – 2003-ban –, amikor Olívia elvégezte a jogot, és állást kapott Stuttgartban.
Miért Harmónia lett a táncklubja neve?
– A nevében benne van a cél: feléleszteni a harmonikus polgári hagyományokat. 1987-ben alapítottam, és kifejezetten büszke vagyok, hogy a Virányosi Közösségi Ház megnyitása óta ott működünk, közkedveltségnek örvendünk. Hozzánk járt többek között Oroszlán Szonja, Stumpf István, Csillag István, a Göncz unokák, Gyulai Balázs.
Székely Attilának nem esik nehezére bevallani: az élete a tánc.
– Nem a művészi mondanivaló, az alkotás a lényeg, hanem hogy e nélkül el sem tudom képzelni a napi teendőimet, az életem. Legalább ilyen fontos, hogy összetartsam a Harmónia társaságát, hogy színvonalasan szórakozzunk. Ezért elevenítettem fel a tánctáborokat, amelyeket télen Csillebércen, nyáron változó helyszíneken tartunk. Elvem, hogy meg kell ismerni Magyarországot. Az idén Balatonszemes az úti cél.
Attila szerint a társastánc során jó alkalom nyílik olyan ismeretek elsajátítására, amelyeket – hacsak otthon nem – nincs hol megtanulniuk a fiataloknak. Ilyen például az illem. Ha jókor, jó helyen mondja el az ő nyelvükön, szinte észrevétlenül a magukévá teszik a tudnivalókat. Ha nem, akkor nagyon nehéz elfogadtatni velük.
Amikor a terveiről kérdem, alig győzi sorolni.
– Igazi, nagy versenyeket kellene rendezni Budapesten; szeretnék valamikor tánctanárként dolgozni a Hegyvidéken; jó lenne egy fővárosi tánciskoláknak szóló munkareggelit tartani itt, Virányoson…
Apropó, Virányos! Húsz éve elválaszthatatlanok.
– Szeretem a Virányosi Közösségi Házat, ahogy az ablakon átsüt a nap, a kertből behallatszik a madárcsicsergés. Idilli hely, pályám bölcsője. A szívemhez nőtt a környék.
Mi a tánctanítás titka? Ha van egyáltalán.
– Egy életre megtanultam, hogy a titok nem a feltételezett ritmusérzékben, hanem a türelemben rejlik. A darabosan mozgó, gátlásos ifjoncból is ki lehet hozni a felszabadult, jókedvű táncszeretőt. A türelem, az ismétlés és a humor segíti át a nehézségeken.
Járay Mari