Hegyvidéki városrészek: Kissvábhegy

A Kissvábhegyet délről az Istenhegyi út, nyugatról a Pethényi út, északkeletről a Ráth György utca határolja. A legfiatalabb városrészek egyike, 1990-ben lett a Hegyvidék önálló tagja.
A központi részét alkotó, 258 méter magas hegy ma természetvédelmi terület, egykor külszíni fejtésű bánya működött itt. Igen gazdag ásványi kincsekben, a hegy fő tömegét alkotó mészkőre márga, agyag és lösz települt, a mélyében pedig különböző kristályok alakultak ki.

Római kőkoporsó és hat 12 fontos löveg

A városrész neve a legenda szerint a XVII. századig vezethető vissza, amikor a budai Várat ostromló keresztény hadak az itt állomásozó sváb tüzérek jelére indultak rohamra a török ellen, hogy felszabadítsák Budát. A nevezetes Dűlőkeresztelő során, 1847-ben Döbrentey Gábor és társasága a Sváb-hegy nevet adta a területnek, azonban az emberek továbbra is a korábbi Nagy-Sváb-hegyet használták.
Rákosiék 1949–50-ben országszerte igyekeztek felszámolni a nemzetiségekre tett utalásokat a földrajzi nevekben, így lett a Sváb-hegyből Szabadság-hegy, a Kis-Sváb-hegyből pedig Martinovics-hegy. A névadással Martinovics Ignácnak állítottak emléket, akit 1795-ben a közeli Vérmezőn végeztek ki társaival együtt, sírhelyüket pedig a Kissvábhegy tövében, a Kútvölgyi út elején találták meg.
A Kissvábhegy területe nem bővelkedik régészeti leletekben. Az Istenhegyi út 32.-vel szemben 1951. szeptember 12-én egy római korból származó, latin feliratos, fedőlap nélküli, csonkolt kőkoporsót találtak, amelyet másodlagosan taposókádnak használhattak a XVII–XVIII. században, mégpedig must lecsapolására. Jelenleg az Aquincumi Múzeumban őrzik.
A városrésznek jelentős szerep jutott Buda 1849. május 16-a és 20-a közötti visszafoglalási kísérletében. Itt állították fel azt a hat darab 12 fontos löveget, amellyel az Esztergomi-rondellát és a szomszédos nyugati várfalat lőtték. A győztes rohamra csak május 21-én kerülhetett sor. Görgey Artúr távcsövön figyelte az eseményeket a mai Svábhegyen lévő főhadiszállásáról. Valószínűsíthető, hogy Kovács J. honvéd – akinek síremléke a Pethényi úton áll – a kissvábhegyi állások és a főhadiszállás közötti futárszolgálat teljesítése közben veszítette életét.

„Meglepő hatást keltő kis város keletkezett”

A terület évszázadokon át kopár hegy volt, oldalán szőlőültetvényeket gondoztak. Benépesülése a XIX. század végén kezdődött meg, amikor – főleg a középosztálybeli polgárok – előszeretettel építkeztek ide, mivel közel esett a városhoz, és gyönyörű kilátás nyílt a hegyoldalról. A legnagyobb építkezési hullám 1910 és 1913 között volt, amikor a Ráth György utca mentén számos önálló villából felépült a „bírák és ügyészek telepe”.
A házak többségét a neves építész, Árkay Aladár tervezte. Valamennyi épület egyedi külsejű, éppen ahogy a megrendelő szerette volna, mégis összhangot teremt köztük, hogy Árkay egységesen az akkor virágzó szecessziós építészeti stílusban álmodta meg őket. 1913-ban a Magyar Építőművészet című lap hasábjain így ír erről: „…a Kis-Svábhegy déli lejtőjén, ott, ahol egy esztendővel ezelőtt még járhatatlan dűlőutak választották el a Kékgolyó-utcát a város lakott részétől, néhány hónap alatt festői csoportosítású, színes változatosságával meglepő hatást keltő kis város keletkezett, makadámos utcákkal, vízvezetékkel, csatornázással, villamos és gázvilágítással. Augusztus óta be is népesedett ez a mese módjára keletkezett gyönyörű kis kottage-telep, amelyen egyelőre 40 épület hirdeti a fővárosi lakáskérdés egyik megoldásának kitűnően sikerült és mindenképpen utánzásra méltó módját.”
A „bírák és ügyészek telepe” nem csupán otthont nyújtott az igazságszolgáltatásban dolgozó tisztségviselőknek, hanem emléket is állított kiemelkedő alakjai számára. Számos utca ugyanis híres jogtudósok nevét őrzi. Így például Ráth György (1828–1905) jogász, ítélőtáblai tanácselnök nevét, Csemegi Károlyét (1826–1899), aki a Magyar Jogászegylet megalapítója, a magyar büntetőtörvénykönyvek tervezeteinek kidolgozója volt, vagy éppen Karap Ferencét (1820–1906), aki a budapesti ítélőtábla tanácselnökeként tevékenykedett. A sor pedig folytatható Daruváry Alajossal, Székács Ferenccel, Tóth Lőrinccel.
A Gaál József út 21.-ben 1926-ban nyitotta meg kapuit hazánk első Waldorf-pedagógiai módszerre épülő iskolája, amelyet Nagy Emilné dr. Göllner Mária működtetett. A magánintézmény Kissvábhegyi Iskolaként is ismert volt, azonban mindössze nyolc évig indított csoportokat.
Működését Nagyné férje tette lehetővé, aki díjmentesen felajánlotta oktatási célra úszómedencés villájukat, és fizette a különböző járulékokat, adókat is. A kapuk azonban 1933-ban bezárultak, mivel a német pedagógusoknak vissza kellett térniük Németországba. Göllner Mária egy ideig még maga tanította a gyerekeket a házban és a kertben, illetve a második világháborút követően megjelentetett néhány könyvet a Waldorf-pedagógiával kapcsolatban, ám ezt az irányzatot a kommunizmus nem ismerte el, és tiltotta is.

Az utolsó pillanatban megmentett hegytető

A második világháború a Kissvábhegy életére is jelentős hatással bírt. Máig látható a hegytetőn az a lebetonozott rész, ahonnan szép kilátás nyílt Budapestre – és egy légvédelmi ágyú állomáshelye volt. Mostanra a katonákkal együtt a panoráma is eltűnt, s ezzel a hegytető elvesztette a háromszögelési hálózatban játszott fontos szerepét. Meghatározó pontja volt ugyanis a főváros geodéziai felmérésének, az itt felállított gúla a pesti oldal legtöbb pontjáról jól látható, ezáltal könnyen bemérhető volt. Ma egy kis emléktábla tanúskodik minderről a Kissvábhegy tetején.
A 70-es évekre a városrész nagyja már sűrűn beépült, a hegytetőt is csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. Parkerdőt létesítettek 1978-ban, ritka és védett fajtájú növényekkel ültették be. Előfordul itt a többi között leánykökörcsin, hegyi árvalányhaj és tarka nőszirom is. Meg kell említeni azokat a kristálybarlangokat is, amelyekre a bányaművelés során bukkantak. A bányafal két barlangot és több repedést is tartalmaz, melyek méteres hosszúságú kristályüregeket rejtenek.
A városrészről utcát is elneveztek: már az 1970-es térképeken olvashatunk Kissvábhegyi útról a Gaál József út alsó szakaszának és az idecsatlakozó Pethényi út felső szakaszának neveként. Hivatalosan 1902-től hívják Kissvábhegyi útnak a Gaál József út 23.-tól a Trencséni utca 1.-ig tartó szakaszt, amely 1993-ban kapta vissza a nevét, mivel ’53-tól ezt a részt is Gaál József útnak nevezték.
A Kissvábhegy történelmi és természeti értékeinek megőrzéséért működik 1990 óta a Kissvábhegyi Egyesület. E szervezet munkájának, valamint a természetvédelmi övezet kialakításának köszönhetően remélhetőleg még hosszú ideig megőrzi sokszínűségét ez a kicsi, ám annál kedvesebb kerületrész.

Balázs Attila