Hűsítő árnyék a kertben

A kert tervezése, alakítása során keveset foglalkozunk az árnyékolás kérdésével. Nem véletlen, hogy a régi parasztházak, présházak előtt szinte kötelező jelleggel állt egy-egy terebélyes diófa, amely jótékonyan árnyékba borította a kert, az udvar jelentős részét. Az sem meglepő, hogy a padok és a kerti asztal is a fa alatt álltak, és a családi életnek ez az árnyékos rész adott helyet. Mai kertjeink ugyan sokkal változatosabb növénytömeggel dicsekedhetnek, valahogy nem tudják ezt a nyugalmat árasztó, hűs területet biztosítani.
Persze, a mostani szemlélet más, az árnyék esetleges hiányolására sokan rá is vágják azonnal a gyakorlatias választ: csak egy jó napernyő kell! Aki próbálta már, tudja, hogy az egyszerű ernyők alatt egy kis asztal sem fér el, és egyetlen étkezés idején is többször kell odébb húzódni. A nagyobb napernyők és a manapság divatos napvitorlák pedig már komolyabb tartórendszereket igényelnek, s még így sem érnek nyomába a lombok nyújtotta békés hangulatnak.
Ha a fenti gondolatmenetet folytatjuk, akkor az ideális nyári kertnek sötét árnyékba kellene burkolódznia. Így ugyan a mikroklíma kellemes lehetne, de kinek lenne kedve hosszasan időzni a napfény hiánya miatt kopár környezetben?
A köztes megoldást kell hát megtalálni, amikor az enyhet adó árnyék jól megfér a díszkerttel szembeni elvárásokkal. A cél elérésében két utat járhatunk: vagy az árnyék méretét és időtartamát igazítjuk a pontosan meghatározott igényeinkhez, vagy a kerti növényeket válogatjuk a fényviszonyoknak megfelelően.
A kert tervezése, alakítása során fontos, hogy mindig tisztában legyünk az elvárásainkkal. Máshol kell árnyat adó fát nevelni, ha a család reggelizni, vacsorázni szeret a teraszon, és más a helyzet, ha az ebédet költi el szívesen a szabadban.
Ha ismerjük kertünket, pontosan meghatározható, hogy mely évszakban, mely órákban hol van szükség árnyékra, és ehhez hol kell nevelni az árnyékoló fákat, vagy honnan lehet nyugodt szívvel kivágni másokat. Ilyen tervezés mellett a kertet végigjáró árnyfolt nem sötétíti be túlságosan a talajt, és a gyep, a dísznövények is szépen fejlődnek a napsütötte órákban, tehát a növényeket nem szükséges a fényigényük szerint válogatni.
Ha a kert adottságai miatt nagy területre esik árnyék, és az sokáig, vagy akár egész nap leárnyékolja a napsugarakat, akkor kertészeti szempontból nehezebb a helyzet. A koros fákat nem szívesen vágja ki egyetlen érző szívű kertbarát sem. A gyep és a dísznövények viszont nem fejlődnek jól a tavasztól őszig árnyékba burkolódzó talajon.
Ilyenkor két dolog segíthet: a fák metszésével legalább részleges benapozottság biztosítása és/vagy árnyéktűrő növények telepítése. (A szakirodalom előszeretettel használja az árnyékkedvelő jelzőt, ami azonban félrevezető, hiszen bár az árnyékkedvelők károsodhatnak, ha közvetlenül a napra kerülnek, de fény nélkül mégsem élhetnek, tehát fontos, hogy nem azzal teszünk jót az ilyen egyedeknek, ha minél sötétebb helyet keresünk nekik.)
Az árnyas fák alatt is szépen fejlődő dísznövényekből széles választékot találunk a kertészetekben, egyedül a gyep pótlása okozhat nehézséget. Az árnyéki gyeppótlók ugyan beborítják a talajt, de a taposást sokkal kevésbé bírják, mint a pázsitfűfélék.
Ha valóban intenzíven használjuk a kert ilyen, mindig árnyékos szegletét, akkor a legjobb megoldás a térkövezés lehet – ez esztétikus, de nem zárja el az alatta futó gyökereket a csapadékvíztől. Kedvelt lehetőség a szobanövények szabadba telepítése a nyári hónapokra. Így egyszerre teszünk jót növényeinkkel, és biztosítunk barátságos hangulatot a menthetetlenül árnyas kertrészekben.

(Barta)