Tanulmánykötettel ünnepel a helytörténeti gyűjtemény
Fennállása negyvenedik évfordulóját ünnepelte 2013-ban a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, amely ennek alkalmából teltházas konferenciát szervezett a MOM Kulturális Központban. Ezen a meghívott szakemberek legfrissebb helytörténeti kutatásaikat osztották meg az érdeklődőkkel. Az elhangzott előadások alapján nemrég elkészült tanulmánykötet bizonyítja, hogy még mindig vannak fehér foltok a XII. kerület múltjában. A homályos részek felszámolásában nagy szerepet játszik az újkiadvány, amelynek február 10-én lesz a bemutatója a MOM-ban.
Az önkormányzat helytörténeti könyvsorozata, a Hegyvidéki Históriák részeként jelent meg az akkor negyvenéves Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény által 2013-ban rendezett konferencia anyaga. Hiánypótló kiadvány: hasonló jellegű tanulmánykötet utoljára 2000-ben, a kerület fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmábóllátott napvilágot Hegytörténet címmel. (Onnan datálódik a Hegytörténeti konferenciák sorozat, a 2013-as, „ünnepi” rendezvény az ötödik volt ebben a sorban.)Az új könyvbensok egyéb mellett szó esik Buda 1849-es ostromáról, az 1919-es vörös terror kerületi eseményeiről és helyszíneiről,a hegyvidéki szecesszióról, a cserkészet történetéről, a régi mozikról,a MOM gyár egykori jelképe, az Íjazó szobor történetéről,és természetesen a helytörténeti gyűjtemény múltját is megismerhetik az olvasók.
Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa Görgei Artúr egykori kerületi főhadiszállásait mutatja be. Ahonvédseregek Buda várát ostromolták 1849-ben, és a történeti irodalom ennek kapcsán – érthető módon – sokkal inkább a vár körülzárásával, lövetésével, majd kétszeri megrohamozásával, azaz a tényleges hadműveletekkel foglalkozik. Nem egészen tanulság nélküliazonban a főhadiszállások helyszínei szempontjából áttekinteni a történteket – annál is inkább, mert az ostrommal kapcsolatos döntések mégiscsak ezekben az épületekben születtek, s mert az ezekkel kapcsolatos adatok értékelése révén kiigazítható a szakirodalom néhány korábbi tévedése.
Hermann Róbert ír a Remetéhez címzett fogadóról, amely feltételezhetően a Városmajor utca 68. alattállt egykor. Görgeionnan a Szarvas Gábor úton lévő Laszlovszky-majorba tette át a főhadiszállását, ahonnan május 9-én „az ostromzár jobb áttekinthetősége végett”Heidrich Ferenc csokoládégyáros, budai polgár nyári lakába, az Istenhegyen található Óra-villába költöztek.
Ugyancsak kevésbé ismert területre kalauzol bennünket a helytörténeti kötetben Hantó Zsuzsa, aki az 1951-es XII. kerületi kitelepítésekről írta tanulmányát. Kiemeli, hogy 1951. május 21-től, amikor megkezdődtek a kitelepítések, béke volt Magyarországon, nem „háború vagy háborús veszély esetén”tiltottak ki családokat lakóhelyükről.
Alig hat év telt el a német koncentrációs táborok felszabadítása óta, és megint bírói ítélet nélkül, közigazgatási határozattal, származásuk alapján ítélkeztek emberekről. Ők voltak az „osztályidegenek”, „reakciósok”, a „múlt emberei”, a „nép ellenségei”. A kommunista vezetők a kitiltást elrendelő határozatokban ugyanazokra az 1939. évi törvényre és rendeletekre hivatkoztak, amelyek alapján 1944 májusától a zsidóságot deportálták.
A nem hivatásos kutatók sorába tartozik Mayer Rezső, aki lakóháza történetét tárta fel meglehetős alapossággal. A mai Kiss János altábornagy utcában a 23-as szám alatti Breznay-bérpalota1908-ban épült, és fennállása alatt közel négyszázan laktak benne. Elkészültekor a Krisztinaváros gyöngyszemeként tartották számon, olyannyira, hogy még Horthy Miklóskormányzó is ellátogatott ide.
Bánpataki Ádám, a helytörténeti gyűjtemény történész munkatársa a kerület 1970-es évekbeli életéről írt, egyebek közt arról,hogyan érintette a Hegyvidéketa szocialista tervgazdálkodás. Az ötéves ciklusokban meghatározott terveket központilag lebontották közigazgatási egységekre, így a budapesti kerületekre is.1950 és 1985 között hét ötéves terv született. A negyedik keretében korszerűsítették és bővítették a XII. kerület óvodáit és iskoláit, növelték a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek területét. Felépült a Normafa úti rendelőintézet, a Böszörményi úton pedig automata mosószalon állt a lakosság szolgálatába.
Az idegenforgalmi fejlesztések sem maradhattak el. Az Eötvös úton 1972-ben megnyílt az Olimpia szálló;a 188 szobával és 150 fős étteremmel rendelkező hotelnak már ebben az évben fontos szerep jutott, itt szállásolták el a müncheni olimpiára készülő magyar csapatot.
A kiadvány egyik tanulmányából kiderül az is, hogyan kapcsolódik Andrew Moody skót lelkipásztor a svábhegyi református gyülekezettörténetéhez. Ez azért is rejtélyes, mert a Skót Misszió nem tervezett missziós állomásta Habsburg Birodalom területére, ennek ellenére 1841-ben mégis létrehozott egyet Pesten. Ugyanez az írás egy széles körben elterjedt vélekedést is cáfol: a XII. kerületi reformátusok története nem a Böszörményi úti Budahegyvidéki Református Egyházközség 1932-es megalakulásával vette kezdetét, hiszen már jóval előbb, 1888-ban létrejött a Svábhegyi Gyülekezet.
A tanulmánykötet ünnepélyes bemutatójátfebruár 10-én 17 órakorrendezik a MOM Kulturális Központban. A kiadványt a helyszínen kedvezményes áron lehet megvásárolni.
Balázs Attila