A Hegyvidék díszpolgára lett Huszti Péter színművész

„Sráckoromban pilóta voltam álmaimban, és hajóskapitány, orvos és állatszelídítő, masiniszta és karmester. De álmaimat messze felülmúlta a valóság. Ha egyáltalán valóságnak lehet tekinteni színész életemet, hogy elhittem és elhitettem, hogy én vagyok a valóság fölött suhanó Lajos király, spanyol Ferdinánd, Jago és Don Armando, a hóbortos lóvá tett lovag, az álmodozó Peer Gynt, Higgins professzor, Böffen Tóbiás és Petruchio, Zsigmond császár, Lucifer, az Úr és az ördög, az önégető Szervét Mihály, a tépelődő Trepljov, Lear király és Cyrano. És én vagyok Hamlet, a színészek óhajtott-rettegett dán királyfija Helsingör várában, és Tevje, a tejesember Anatevkában, meg a többi, sárból, napsugárból összegyúrt figura.”
Így emlékezett vissza életútjára Huszti Péter abban a riportfilmben, amit a tiszteletére rendezett díszpolgáravató ünnepségen vetítettek le a közönségnek. A színművész személyesen is vallott pályájáról. Mint mondta, fiatalkorában sokat küzdött azzal, hogy „a színház titokzatos, zűrzavaros világában minden a természetnek és a természetesnek az ellentéte, ahol festett a Nap és festett a Hold, ahol hideg tűznél melegszünk, ahol az érzelmek, a szerelem, a féltékenység, a barátság egy különleges álom, luciferi bűbáj”. Ám végül mégiscsak élete része lett ez a „keservesen gyönyörű hivatás”, a színház, ahol az „ajándékba kapott életekkel, sorsokkal” olyan dolgokat tudott elmondani magáról, amiket a saját életében talán soha nem mert volna.
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében” – idézte a művész Shakespeare-t. Olyan színházat kívánt mindnyájunknak, ami „rólunk, nekünk, értünk szól”, ami gondolkodásra és önismeretre tanít, erőt és jókedvet ad, boldogságot sugároz. Mindemellett pedig hinni tanít: magunkban, egymásban, a kimondott szóban, a történetekben.
Dr. Tomcsányi János, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa barátként mondott méltató beszédet az ünnepségen. Szerinte Huszti Péter a színpadon, a katedrán és a könyveivel is mindig adni akart közönségének. Ő olyan ember, akit a siker nem kábított el, aki „hiteles, hű tud maradni saját magához, az eszméihez, még ha ez néha fájdalmas döntéseket is kíván”.
„Nem Huszti Péternek van szüksége a díjra, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy példaképként tekinthessünk rá” – fogalmazott a díszpolgári oklevél átadása alkalmából Pokorni Zoltán polgármester. Úgy vélte: a kerület díszpolgárai, köztük Huszti Péter – akit emlékezetes alakításai révén szinte mindenki ismer –, az otthonosság érzését és a kerülethez való kötődést erősítik az emberekben.
Huszti Péter és felesége, Piros Ildikó színművésznő több mint négy évtizede élnek együtt a kerületben, fiaik, unokáik is szinte karnyújtásnyira laknak a szülői háztól. A díszpolgári címmel kitüntetett művész szerint „a legnagyobb érzés otthon lenni valahol”, és ő itt, a Hegyvidéken érzi magát igazán otthon.

sz.

Huszti Péterrel készült beszélgetésünk itt olvasható.