Kutas László, aki viccelt a szobrászattal

Kutas László szobrász áprilisban töltötte be 80. életévét. A Hegyvidék polgára, de leggyakrabban továbbra is Lehel úti műtermében dolgozik, itt fogadta a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria szervezésében érkező érdeklődők csapatát.
A műterem sajátos rendjében, készülő szobrok, bronzplakettek, öntésre kész gipszmodellek között zajlott a beszélgetés. Az alkotó jó kedélyű, lelkes mesélőkedvét Feledy Balázs művészeti szakíró terelgette, hogy a szakmai és életút legfontosabb állomásainak felidézése beleférjen a rendelkezésre álló időbe.
Kutas László Budapesten született, édesapja Kutas Emil református lelkész, édesanyja Podmaniczky bárónő, anyai nagyapja evangélikus teológiaprofesszor volt Sopronban. A művészt gyermekkora óta szoros szálak fűzik Sopronhoz, hűségesek egymáshoz, 46 köztéri szobra áll a városban. Ott, Ágoston Ernő rajziskolájában találkozott 1952-ben nejével is, az akkor 16 éves Hoffman Henriette festőművésszel. Kutas a soproni Berzsenyi gimnáziumban érettségizett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán szerzett diplomát.
Pátzay Pál növendékeként tanult, aki nem volt túl beszédes a tanítványaival. Egy kopasz fiúról készült portréját látva mégis azt mondta: „Viccel a szobrászattal, de legalább csinált valamit.”
Kutas korábban kővel is foglalkozott, de igazi mintázó szobrász. Arról, hogy miként alakult ki az érdeklődése a figuraábrázolás iránt, elmondta, akkoriban nehéz volt szobrászként megélni, munkát szerezni. Ha kapott egy feladatot, amit kőbe lehetett faragni, nemcsak a mintázásért fizettek, hanem a kivitelezésért is.
„Elvállaltam, hogy kifaragom a gyermeket váró kolléganőim szobrait – mesélte. ­– Csikán Márta szegedi szobra két és fél köbméteres kő volt, el kellett menni a kőbányába kiválasztani ezt, elvinni a szomszéd telekre, ledobni a teherautóról úgy, hogy ne törjön össze, és kifaragni. Faragtam a magaméit is, közülük például a Vízbe lépő lány Baján, a Birkózók Komlón van felállítva."
Érmeivel nagy nemzetközi figyelmet keltett, amiről így beszélt: „Giorgio Vasari halálának négyszázadik évfordulójára – ő építette az Uffizi-palotát, művészettörténeti könyveiből tanultunk a reneszánszról, de ötvösművész is volt – Firenzében kiírtak egy nemzetközi emlékérem-pályázatot. Húsz ország négyszáz résztvevője közül én lettem a győztes. A Magyar Nemzeti Bank huszonöt emlékérme-pályázatából tizenhármat megnyertem. A Kőrösi Csoma-érmemet azért kedvelem, mert azon tibeti betűket használtam.”
Híresek történelmi alakokat, írókat, költőket megörökítő mellszobrai, domborművei: a Móricz Zsigmond-portré Hévízen, Jókai Móré Sepsiszentgyörgyön és Kiskőrösön, József Attiláé Sopronban. Kálvin János mellszobra Sopronban, Egerben és Kecskeméten áll, II. Rákóczi Ferencé Piliscsabán, Apponyi Alberté Balfon, Deák Ferencé szintén Sopronban, Podmaniczky Frigyesé Budapesten, a Fő utcában, Petőfié pedig Kijevben. Harrer Pál egész alakos szobra Óbudán látható, míg Horn Gyuláét a XIII. kerületi önkormányzat rendelte meg és állíttatta fel 2014-ben.
Realista hagyományokra épülő, szellemes komponálás jellemzi több mint százharminc különféle kisplasztikáját, ezekből nagyon sok eljutott öt földrész számos köz- és magángyűjteményébe. Nők pamlagon, bárpultra támaszkodva, erkélykorlátra dőlve, kerékpárt fogva, ruhában és ruha nélkül – Kutas által teremtett társas világukban árad a jókedv, a humor, az irónia.
Meg kell említenünk a nemzet tragikus korszakait felidéző munkáit is. A német kitelepítés emlékművének elkészítésével tavaly bízta meg Sopron városa. „Sopron lakosságának harminc, az evangélikusok hatvan százalékát zavarták el – magyarázta. – Egy utcaképet, a szőlősgazdák utcáját mintáztam meg; szétszakítottam a követ, az egyik felén a bedeszkázott kapujú házak, a másik felén élő, beszélgető asszonyok, szőlőindák láthatók.”
A holokauszt magyarországi áldozataira emlékező szoborkompozíciójáért, ami a soproni Pap-réten áll, 2012-ben Wiesenthal-díjjal tüntették ki. Mint a művész fogalmazott, kerülni akarta a közhelyeket: „Az alkotás a gázkamra előtti helyiség falát reprezentálja. A számmal megjelölt fogasokon – a számok a tóra hatszáztíz törvényére utalnak – függenek az immár gazdátlan ruhák, alattuk a cipők és a gyerekek játékai, a szobor hátfalán a haldoklók héber imájának betűi, »Áldott legyen az igazak emléke«, mint a füst, mint az ártatlanok lelke, szállnak fel a Mindenhatóhoz.”
Kutas László jelenleg az egri születésű, 1850-ben az aradi börtönben elhunyt Lenkey honvédtábornok mellszobrán dolgozik Eger városa megrendelésére.

Balajthy Anna