Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Vajdasagi_rogok_kozott

Vajdasági rögök között

A Hegyvidéki Nemzetközi Művészteleppel immár tizenöt éve szoros kapcsolatot ápoló Zsáki István festőművész Vajdasági rögök című kiállítása látható a Hegyvidék Galériában. Zsáki István 1942-ben született Topolyán, főiskolai tanulmányait 1967-ben végezte Pristinában. 2002-ig képzőművészet szakos tanárként dolgozott Topolyán, Bajsán, Pacséron, Gunarason.
Tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének, valamint több hazai és külföldi művésztelepnek. Tanulmányúton járt Olaszországban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon és Romániában. Jelenleg a topolyai művésztelep és az Art Gallery képtár vezetője. Egyéni kiállításai mellett több csoportos tárlat rendszeres résztvevője, számos képzőművészeti díj kitüntetettje.
Az anyaföld rögei, amik között Zsáki István aranyrögöket hint el, arra utalnak, hogy a bácskai föld Európa legtermékenyebbje. E motívumok mellett új gondolati kiterjedést jelentenek a háttérként lefestett, kézzel írt, ősi levelek, könyörgések, amelyeket talán sámánok mormoltak el a termőföldhöz való imáikban. Másrészt az alaktalan földrögökkel szemben a levéltekercsek motívuma nemcsak az emberiség ősi múltja, hanem a szellemi világ felé is mutat, jelzi, hogy az ember számára nem csupán az anyagi világ a meghatározó.
„A képeimen található tárgyak a föld motívumából indulnak ki – vallja az alkotó. – Ilyenek a kövek, melyekben – úgy érzem – őseink lelke van bezárva, a fűcsomók az otthon melegét jelentik, de az elhagyott házat, fészket is. Nem nagyon szoktam kihasználni a képben a harmadik dimenziót, a távolságot, formailag egy síkba rakom a dolgokat; a köveket, rögöket, a zsákdarabokat, amiket ráragasztok a vászonra. A zsák struktúrája számomra szép felület. A képek vizuális alapjául szolgáló vásznak vagy pergamenek esetében is, ahogy a felület színben vagy formában ki van dolgozva bizonyos fénytörésekkel, a kalligrafikus írással – a betűkkel, melyek a kép harmóniáját hivatottak megtörni, azt a csendet, amely az élettelen tárgyakból sugárzik – együtt teszik a képet képpé.”
A festő leginkább földszíneket használ, meleg árnyalatokkal. Néhány alkotása a vásznon túl is folytatódik, így az adott kép a körülöttünk lévő világ részeként jelenik meg.
A kiállítást Szombathy Bálint művészeti író nyitotta meg. „Zsáki István egyéni poétikájával méltán sorakozik fel azon művészek táborában, akik lényegileg ragadták meg a vajdasági, bácskai tájat – mondta. – Tájértelmezésének nemcsak hely-, de egyetemes vonatkozásai is vannak, emberi és alkotói hitelességgel megfogalmazott látomásai eredeti módon gazdagítják azt az alkotói vonulatot, amelyet úgy hívunk, hogy alföldi, vagy pannon tájfestészet.”

(Balajthy)

 

A kiállítás megtekinthető: szeptember 13-ig. Cím: Hegyvidék Galéria, XII., Királyhágó tér 10.