Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A_Facan_Nagyvendeglo_tortenete

A Fácán Nagyvendéglő története

A Zugliget több neves vendéglőnek adott otthont már a 19. században is. Ezek közül kiemelkedik a Fácán Nagyvendéglő, amelynek épülete ma is áll a Béla király út 59–61. szám alatt.
A jelenleg elhagyatott területen működött a 18. században Jäger Henrik neves budai kőfaragó majorja. Ez a 19. század elején már Krammer József tisztiorvos tulajdonában állt, aki a korabeli dokumentumok tanúbizonysága szerint 1830-ban továbbadta Riegler Ignác budai szappanfőző mesternek. Az ő nevéhez fűződik a neves vendéglő kialakítása. A Fácán elnevezést onnan kapta a hely, hogy egykor itt terült el Mátyás király vadaskertje, és úgy tartották, az uralkodó előszeretettel vadászott fácánokra.
Ekkorra a kirándulók körében már nagy népszerűségnek örvendett a Zugliget, és a vendéglő hamar felkapottá vált. Olyannyira, hogy Riegler Ignác felkérte Hild Józsefet, tervezzen ide egy üdülőszállót. 1856-ra fel is épült az új épület, amelyben harminc vendégszoba várta a kikapcsolódni vágyókat. Az U-alakú házat úgy alakították ki, hogy minden szoba közvetlenül kapcsolódott a völgyre néző hatalmas teraszhoz.
A 20. század elejéig a Fácán volt az egyik legkellemesebb, legdivatosabb budai nyári mulatóhely és bálosház. Barabás Miklós festőművész is megfordult a falai közt, így emlékezett meg róla: „A viszontlátás örömére Toldy, Vörösmarty és Bajza, a színészek közül Udvarhelyi Miklós, Szentpéteri és az idősebb Lendvay Márton majálist rendeztek a tiszteletemre a zugligeti Fácán vendéglőben, ahol reggeltől estig mulattunk és még labdáztunk is.”
A közkedvelt vendéglőt az úri közönség is gyakran és szívesen felkereste. A parkban lévő sétautakat esténként ellepték a nyaralók, miközben térzene szórakoztatta őket.

Több irodalmárunkat is megihlette a Zugliget. Petőfi két verset írt itt, A Bokor a viharban és a Hegyek közt címűeket. Krúdy Gyula a Nagy kópé című regényében a város legszebb mulatóhelyének nevezi a Fácánt. Így írt: „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe [...] A Fácán árkádjai alatt volt terítve (míg az udvaron tánc folyt). A kocsmáros még abból az időből ismerőse Rezeda úrnak, mikor szerelemit télen is a Fácánba hordta szánkán…”
A Fácán vendéglő egészen az első világháborút követő időkig igen népszerű volt. Utána szanatóriumként működött, majd a Horthy család pihenőhelye lett. 1950-ben államosították, és a Belügyminisztérium kiképzőközpontját költöztették ide, az elmúlt években viszont már elhagyatottan állt.
A Fácános elnevezés még a 80-as évek elején is találónak tűnt, mivel az Árnyas út–Remete út találkozásához közeli bokros terület a fácánok kedvelt költőhelye volt. Az Árnyas úti lakótelep megépítése tette tönkre az élőhelyüket, akkor tűntek el a környékről a vendéglőnek nevet adó szárnyasok.

B. A.