Például azt a lányt, aki még néhány hónapja sem nagyon tudta, hol tanuljon tovább. Mint mondta, a sok munkanélküli ismerős elbizonytalanítja. Végül a barátság döntött: a három lány ugyanazon a főiskolán folytatja a tanulmányait, a népszerű és a bizonytalanoknak is kellemes menedéket jelentő kommunikáció szakon.

A társadalom problémái a most ballagókat is elérik. Sokat hallhattunk mostanában az országot elhagyó, külföldön elhelyezkedő orvosokról, s ez a kérdés a fiatalokat is foglalkoztatja. „Itthon most elég gáz a helyzet, és nem hiszem, hogy pár év alatt megváltozik” – mondja az egyik, orvosnak készülő fiú. Tisztában van vele, hogy egyre több országban lehet munkát vállalni, s ennek tudatában tervezi az életét. Ráadásul az itthoni fizetéseket sem tartja vonzónak, „és a kórházi körülmények sem megfelelőek”.

Van, aki vele ellentétben kivárná a jobb időket, s energiáit addig is inkább a tanulásra fordítaná. „Jogra megyek, aztán a közgázt is szeretném elvégezni, van már két nyelvvizsgám, még kellene legalább kettő, aztán ha mindez megvan, talán már munkahelyek is lesznek itthon.”

A most elballagók szülei közül néhányan bizakodnak, de a többségük aggódik. A pszichológusnak készülő diák édesanyja reménykedik ugyan, de szorongva gondol a következő évekre. „Remélem, lesz elég pontja, hogy felvegyék, mert a tandíjas iskolában 280-300 ezer egy félév, az összesen hárommillió forint. Az elég kemény terhet jelentene.”

A külföld kontra Magyarország is téma a szülők között. „Egy szem gyerek, nagyon szeretném, ha itthon maradna. De vajon lesz állása?” – fogalmazza meg sokuk dilemmáját az egyik.

Van, aki nem akart a gyerek helyett dönteni. „Igyekeztünk nem beleszólni a döntésébe. Meg is lepett, az utolsó pillanatban váltott. Nyelvet és nemzetközi kapcsolatokat választott, és ez mindenképpen külföldi munkavégzést jelent majd.”

Egy anya szerint, ha a gyereke jogásznak vagy kommunikáció szakon tanulna, csak újratermelné a diplomás munkanélküliséget. „A valamikori jó diplomák már nem értelmezhetőek. Nem örülnék, ha elmenne külföldre, de megérteném…”

s.