Ha a Trencséni utca felől érkezünk, új arcát mutatja a hegy. A Pethényi út sarkán játszótér fogadja a látogatót. Ilyenkor tavaszszal a környék igazán betölti azt a funkciót, amire a legalkalmasabb: gyerekek tucatjai játszanak a homokozóban, szaladgálnak a fajátékok körül, a hívogatóan zöld gyepen pedig szinte összeérnek a pokrócok, és az anyukák osztják meg egymással a friss híreket. Él a hegy. Az utcán sorakozó autók bizonyítják, hogy a játszótér nemcsak a környékbeliekre gyakorol vonzerőt, hanem távolabbról is érdemes ellátogatni ide.

A 7,2 hektáros természetvédelmi terület, a 259 méter magas dombtetővel, a történelem állandó tanúja volt. A Várhoz és a városhoz való közelség mindig kiemelt stratégiai szerepet osztott a Budai-hegység e legkeletibb nyúlványára. Buda visszavívásakor például sváb ágyúk lőtték innen a Várat. A döntő rohamot jelző ágyú is innen dördült el. Állítólag ekkor született a Sváb-hegy név is, amely eleinte csak a Kissvábhegyre vonatkozott, aztán lassan széltében-hosszában elterjedt a hegyen. Ezért az eredeti terület neve kiegészült a „kis” jelzővel.

Játszótér a hegyen - ide még messzebbről is érdemes eljönni

A második világháborúban ismét a harcászati szempontok kerültek előtérbe, és a hegy tetején légvédelmi löveget állítottak fel. A talapzatul szolgáló betonemelvény ma is látható. Korábban – úgy hírlik – innen az egész városra kiterjedő körpanoráma nyílt, amelyet azonban a felnövekvő erdő mára erősen felszabdalt. 

A természetvédelmi oltalmat, amelyet a fővárosi közgyűlés 13/1991. (VI. 6.) határozata rögzített, és nyolc évvel később a kerületi önkormányzat 32/1999. (VII. 22.) számú rendelete erősített meg, nem a panoráma indokolja. A hegyet átszelő gyalogutakat és csapásokat járva ismerhető meg legjobban a védett terület. Északról felhagyott kőfejtőt rejt a meredek hegyoldal, amelyet mára részben meghódított az erdő. Ezeken a meredek, omladékos oldalakon maradt meg legjobban az eredeti – és természetvédelmi szempontból legértékesebb – növénytársulás, a karsztbokorerdő.

A hegy nagyobb részén a környező kertekből származó növények felhígították az eredeti növényzetet, és kiszorították annak érzékenyebb fajait. Aki ma sétál itt, galagonyákat, kőriseket, borbolyát, bodzát, juharokat és fenyőket lát. A védett tarka nősziromra vagy a leánykökörcsinre csak alapos kutatás után lehet rálelni. A hegyi árvalányhaj is az egyre fogyó kis sziklagyep foltok növénye. A bokrok alatt azonban sok vadvirág nyílik. Az árnyékkedvelő meténg ötszirmú, kék virágokat bont. A napsütésben fehéren ragyognak a csillaghúr virágai, de a pettyegett tüdőfű lilába hajló virágait is felfedezhetjük. A „pettyegett” melléknevet a levelek foltjairól kapta, amelyek révén az elvirágzás után is könnyen felismerhető ez a gyógynövény.

Páratlan kilátás

A növényeken kívül menedéket talál itt a legtöbb kerti énekesmadár, a leggyakoribbak a rigók és a cinkék. A talajból kibukkanó sziklákon gyíkok sütkéreznek. Számukra a bokros bozótos valóságos éléskamra. Se szeri, se száma a virágok körül zümmögő, vagy a talajon kutató rovaroknak. A leglátványosabbak a fémeszöld rózsabogarak és a nehéz repülőként zúgó kék fadongók.

Ha a természetvédelmi értéke fogy is a hegynek, más értékei csorbítatlanok. Elhelyezkedése folytán a városból gyorsan megközelíthető zöldterület, amely a kutyasétáltatók kedvelt helye. (A védett területen csak pórázon szabad sétáltatni!) Sokan jönnek ide járni egyet a meleg nyári estéken, de a legnagyobb tömeg augusztus 20-án érkezik a tűzijáték-virágok megcsodálására.

(Barta)