A népesség kisebb hányada sportol, a gyermekek egy részének szülei pedig nagy energiát fektetnek abba, hogy csemetéjük úszszon, majd fusson, végül kikössön egy harmadik sportágnál, miután megkapta a kellő előkészítést. Vajon mindig az adottságainak legmegfelelőbb sportágat választjuk gyermekeink számára? S egyáltalán: van-e lehetőség arra, hogy a fiatalok még a sportolás megkezdése előtt olyan eligazításban részesüljenek, amelynek segítségével valóban a legmegfelelőbb sportágban teszik meg a kezdő lépéseket?

Rajna András

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Rajna Andrással, aki történetesen ebbe a témakörbe igyekszik beleásni magát mind jobban. Az 1996-os, atlantai olimpián kajak négyesben ezüstérmes, egykori élsportoló saját gyerekeit is felhozta példaként.

– Mintegy hat évre nyúlik vissza a történet – kezdte a kétgyermekes családapa, akinek édesapja, Rajna Károly az ötvenes-hatvanas években az Újpesti Dózsa hátvédjeként rúgta a labdát az élvonalban. – Akkoriban kezdett foglalkoztatni a kérdés: mihez kezdjenek komolyabban a gyerekeim? Vajon sikerül-e olyan sportágat találni nekik, amelyikben nemcsak tíz-tizenkét éves korukban érzik jól magukat, hanem később is? Számos esetet megfigyeltem ugyanis az évek során, hogy az ebben a korban még tehetségesnek tűnő gyerekek néhány esztendővel később teljesen eltűnnek a sportpályák környékéről is.

Esetleg ha például vízilabda helyett kosárlabdázni kezd valaki, sokkal többre viheti?
– Biztosra veszem, hogy a jó vagy rossz választás döntően befolyásolja a gyermek sporthoz való viszonyát, későbbi eredményességét, azt, hogy az adott sportágban valóban jól érzi-e magát az a fiatal. Mivel nem hagyott nyugodni a kérdés, elkezdtem rendezni a témával kapcsolatos gondolataimat, majd az utóbbi másfél évben már egyre intenzívebben keresek fel kompetens szakembereket, illetve magam is kutatom a választás sikerét befolyásoló módszereket.

Kikkel konzultált?
– Zsámbor Csillát, a II. Gyermekklinika szakpszichológusát kerestem fel először, majd dr. Petrekanits Mátéhoz fordultam segítségért. Ő és munkatársai ugyanis több ezer gyerekkel elvégezték azokat az antropometriai méréseket, amelyek eredményéből arra is lehet következtetni: milyen magasságot érhet majd el a vizsgált gyermek. Az eredmény ismeretében például egy várhatóan százhetven centiméteres alanynak nem javallott, hogy kosárlabdázni menjen. Dr. Lénárt Ágotától, a Testnevelési Egyetem docensétől először csak tanácsokat és ötleteket akartam kérni, de amikor átlátta törekvésem lényegét, azonnal felajánlotta együttműködését. Az ortopéd szakorvos dr. Dobos Józseftől a mozgásszervi vizsgálatokat követően a nyílt vagy rejtett testi hibák feltárását kérem, s annak megjelölését: mely sportágakat semmiképpen ne válassza a jelentkező.

Előnynek számít, hogy ön a sportmenedzserképzőben végzett?
– Bizonyosan előny, hiszen ott többek között elsajátítottam egy olyan szemléletet is, amelynek segítségével magabiztosan mozgok ebben a témában. Személyes ismeretségeim révén pedig segíteni tudom a fogadókészséget az egyes fiatalok számára ajánlott sportágakban. Olyannyira, hogy a vizsgálatokat követő elemzés eredményeként javasolt sportágban legalább kéthetes gyakorlati próbaidőt is biztosítani tudunk, ami alatt kiderülhet: jó-e az ajánlásunk, vagy esetleg mást kell javasolnunk.

Mit kell tenniük azoknak, akik igénybe kívánják venni ezt a komplex szolgáltatást?
– Ez év januárja óta intenzíven belevágtunk a munkába. Akiknek sikerült felkelteni az érdeklődését, a www.sport-navigator.hu internetes honlapon többet is olvashatnak a témáról.

Jocha Károly