Egy évtizeddel ezelőtt az angyaltrombita itthon szinte csodának számított. Könnyű szaporítása miatt mára már majd’ minden kertészeti árudában és katalógusban megtalálható, a növény igazi szépségére mégis legtöbben csak a délvidéki nyaralás alkalmával csodálkoznak rá. A csattanó maszlag néven – lencsébe keveredő magjai miatt – a háziasszonyok előtt is jól ismert hazai gyomnövény rokona ideális körülmények között 3-4 méter magas fává cseperedik, amelynek laza, világoszöld levelekből álló lombját szinte eltakarják a fehér, sárga vagy rózsaszín tölcsérvirágok.

A dísznövényként ültetett angyaltrombita ritkán nevel magot, de szaporítása dugványozással is könnyen megoldható. Nem elég azonban a lédús és ezért könnyen kókadó hajtásvéget levágni, a sikeres szaporításhoz ujjnyi vastag, érett, azaz fásodó szárakra van szükség. A szártag (levélnyélcsatlakozás) alatt levágott dugványról távolítsuk el a leveleket, és szállítsuk haza. Vigyázzunk, hogy ne száradjon ki a hazaúton, de meg se rothadjon egy véletlenül napon felejtett fekete bőröndben, csomagtartóban.

Dzsakaranda-sétány

Otthon ültessük nem túl kötött virágföldbe, és várjuk a hajtások megjelenését. Vannak, akik egyszerűen vízben gyökereztetik – sikerrel – a hajtásokat. Ennél a módszernél arra vigyázzunk, hogy az állott vízben ne induljanak rothadásnak. A gyökeres növények már ősszel gyenge hajtást nevelnek, amely aztán elhal, és a növény megkezdi téli pihenését. Fagymentes helyen ritka öntözés mellett várja a nappalok hosszabbodását és a meleget. Amikor megindul a növekedése, ültessük nagy cserépbe, tegyük ki a napfényre, öntözzük rendszeresen. Legjobb helye a kertbe kiültetve van, de csak a fagyok elmúltával kerülhet nyári helyére, ahol már júliusra hatalmas hajtásrendszert nevel és megkezdi a virágzást.

Sokan panaszkodnak, hogy az óriásira nőtt és láthatóan egészséges növény nem virágzik, vagy ha mégis, akkor a bimbók csak szeptemberben jelennek meg. Ajánlatos ilyen esetben a nyári időszakban egy kéthetes, szárazabb periódust beiktatni. Az öntözés elmaradása a növény növekedési erélyét a levelek tömegének növelésétől a virágzás felé fordítja. Általában a tudatos nyári vízelvonás után egy-két héttel megjelennek az első bimbók.

Dél-Európa ritka, de csodaszép fája a furcsa nevű, karibi származású dzsakaranda. Még a helyiek is évről évre megcsodálják kékeslila virágáradatát, amely a lombfakadás előtt borítja be a fát. A virágzást követően az apró leveleket nevelő fa elegáns, könnyed lombozatával díszít az őszi lombhullásig. A vékony hajtásokat nem érdemes hazahozni, annál inkább a két kerek, merev termésfalból álló terméseket. A széthajló oldalak között mindig akad egykét fátyolszerű repítőkészülékkel „felszerelt” mag, amelyet könnyű csírázásra bírni.

Angyaltrombita

A magokból kikelő növény tartása nem könnyű feladat. Télen a hűvös időben még a szobában is leperegnek finom levelei, és kopaszon várja a tavaszt. Nyárra dús lombozatot nevel, ám elég egy kis szárazság – mondjuk egy újabb nyaralás –, és a levelek ismét hullani kezdenek. Irodalmi adatok szerint a hároméves magoncok már virágoznak, de sajnos a gyakorlatban erre rendszerint több időt kell várni. Nyáron legjobb helye a kertben vagy a napsütötte teraszon van, de a rendszeres öntözést és a párásítást itt sem szabad abbahagyni.

A dísznövények mellett a mediterrán gyümölcsök is elkápráztatják az északról érkező nyaralókat. A gránátalmáról mindegyikünk hallott, mégis sokan kétkedve forgatják a piacon a hatalmas terméseket. A száraz héj alatt megbúvó ezernyi mag és az azokat körülvevő, kis golyókat formázó maghús megjelenésében, szerkezetében és ízében is jelentősen eltér attól a képtől, amit megszoktunk a gyümölcsökkel kapcsolatban.

Az évezredek óta a szerelem és termékenység szimbólumaként ismert és a középkori festészetben előszeretettel Szűz Mária jelképeként használt almák kistermetű, apró levelű fán nevelkednek. A bokrosan elágazó, valódi törzset ritkán nevelő fácska önmagában is látványos, gazdagon virágzó növény.

Szaporításának legegyszerűbb módja a magvetés. A gyümölcshúsból kiválogatott magok könnyen csíráznak, és évenkénti metszés mellett szép szobanövénnyé fejlődnek. Az idősebb, megerősödött töveket gondos téli takarás mellett a szabadba is ki lehet ültetni. Virágára minden évben, termésére azonban csak különleges kuriózumként számíthatunk.

Gránátalma

A magyar „kínai egres” név segít felfedni a kivi származását. Ázsiából aztán elterjedt, és a világ termelésének bő felét adó Új-Zéland mellett meghonosodott az öreg kontinens déli szegélyén is. Barna, szőrös, futó hajtásai méteres hosszúságúak lehetnek. Virágai jelentéktelenek, megbújnak a tenyérnyi, sötétzöld, kerek, szőrös levelek között. Terméseit valamennyien jól ismerjük.

Házilag történő szaporítására nem sok remény van. A hajtások gyökereztetése körülményes, az apró, fekete magok sem csíráztathatók egykönnyen. Ráadásul a nyaralásból hazahozott növény nehezen birkózik meg a zord telekkel, lakásban pedig – mérete miatt – nem tartható. Nem kell azonban lemondani róla, hiszen a hazai kertészetek kínálatában kifejezetten hidegtűrő változatok is megtalálhatók, amelyek védett, meleg termőhelyen a fügéhez hasonlóan megerősödnek, és ha a megporzás is megtörténik, termést érlelnek.

Barta István