Rácz Aladár cigányzenész családba született (1886. február 28., Jászapáti), így már kiskorától hallás után tanult zenélni az apjától kapott kis cimbalmon. Még csak nyolcéves volt, amikor már fellépéseken vett részt apja zenekarával. Tizenhat évesen a jobb megélhetés reményében Pestre költözött, és tehetségének köszönhetően hamarosan el is tudott helyezkedni a neves EMKE kávéházban. Ötven évvel későbbi visszaemlékezésében mesélte, mennyire elbűvölték a fényes termek, hiszen ő petróleumlámpás helyiségekhez volt szokva.

Egy vállalkozó meghallotta a játékát, és rávette, hogy menjen Párizsba, ahol nagy érdeklődés mutatkozott a különleges hangzású cigányzene iránt. Huszonnégy évesen egy cigányzenekar tagjaként már megjárta Franciaországot, Spanyolországot, Skóciát, sőt Egyiptomot is. Hamar felfigyeltek rá a kritikusok, és zenei berkekben a cimbalom Liszt Ferencének kiáltották ki.

Az első világháborút Svájcban vészelte át. Itteni szereplésein – amelyeket mint egzotikus hangzású zenét reklámoztak az országban – olyan elismert művészekkel ismerkedett meg, akik a komolyzene felé terelték. Köztük volt Igor Sztravinszkij, aki megkérte, tanítsa őt cimbalmozni. Rácz Aladár autodidakta módon képezte magát, és elsajátította a klasszikus kották olvasását, átiratok készítését. Egy antikváriumban vásárolt egy ládányi kottát, ezeken kezdett el kísérletezni. Tanulmányainak eredménye meglepetéssel szolgált az európai zenekedvelők számára: először hallhatták Bach, Couperin, Scarlatti műveit cimbalmon megszólalni. Ezzel párhuzamosan Rácz a saját alkotásait is elkezdte lejegyezni.

Nemcsak hangzásvilágában hozott újdonságot a zenei életbe, hanem hangszerén, a cimbalmon is végzett átalakításokat, így koncerthangszerré nemesítette azt. Első önálló fellépésére Franciaországban került sor 1926-ban. Ekkor már itt élt huzamosabb ideje, sőt feleséget is innen választott magának: Yvonne Barblan hegedű- és zongoraművészt. Házaspárként több közös koncertet is adtak.

Rácz Aladár és felesége, Yvonne Barblan

Magyarországra 1935-ben tért vissza, s 1938-tól haláláig a Zeneművészeti Főiskolán tanított. A hazai zenei életben sokan nem értették őt, Cziff ra György és Dohnányi Ernő is furcsállva fogadta újításait. A cimbalomjátékot Rácz emelte művészi színvonalra, egyúttal elérte, hogy hangverseny-hangszerként gondoljanak erre az ütős hangszerre.

Utolsó éveiben, súlyos betegként, farkasréti házában élt, játékát innen is közvetítette a rádió. 1958. március 28-án hunyt el a Kossuth-díjat is kiérdemlő művész. Tanítványai, főként Gerencsér Ferenc és Szalai József, tovább vitték a Rácz Aladár által megkezdett zenei irányvonalat. Ők már zongorakíséret nélkül, két cimbalmon adták elő a barokk zene klasszikusait.

Rácz Aladár emlékét nemcsak a hegyvidéki utcanév, hanem a budapesti Rácz Aladár Zeneiskola is őrzi.

Balázs Attila