Már nálunk sem számít ritkaságnak a japán konyha egyik fontos alapeleme, a fürjtojás. Az ínyencek szívesen fogyasztott apró csemegéje nemcsak különleges és finom, hanem egészséges is. Hatszor annyi ásványi anyagot (foszfor, vas, réz, cink) és vitamint (B-vitamin), több aminosavat és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a tyúktojás. Segít a cukorbetegség, az asztma, az idegrendszeri, a vese-, májproblémák, a vérszegénység gyógyításában is. Rendszeres fogyasztása jótékonyan hat az immunrendszerre, az agyra, a mozgás- és légzőszervekre, a keringési, az emésztő- és kiválasztó rendszerre is. Potencianövelő hatása révén pedig a szerelmi bájitalok egyik kedvelt eleme volt.

A kacsatojást nem szabad megenni, mert a vízben élő szárnyasok tojáshéjának nagyobbak a pórusai, ahol a szalmonellabaktériumok könynyen bejutnak a tojás belsejébe, így a tyúktojással ellentétben ez belülről is szalmonellás lehet. Ha liba- vagy pulykatojáshoz jutottunk, legalább tizenöt percig főzzük. Az ízük nem olyan jó, mint a tyúktojásé, ezért inkább ajándéktárgyak, például gyertya készítésére ajánlottak. A nagyobb méretű és kemény héjú strucctojás ehető, a héjából remek használati és ajándéktárgyakat készíthet a szakavatott kéz.

Egy kis játék: melyik a kakukktojás? A liba, a strucc, a fürj vagy a kacsa?

B. J.