A hajdan Vecsésre és környékére betelepült svábok hozták magukkal a savanyított káposztát, hamarosan meghonosították, s el is terjesztették e finomság előállításának valamennyi csínját-bínját. A vecsési létrejötte nagy valószínűséggel a szegénységükre és a véletlenre vezethető vissza. Történt, hogy a télire elraktározott káposztafejek tejsavas erjedésnek indultak, s rájöttek, hogy a  savanykás zöldség a levével együtt micsoda élvezeti értékkel bír.

Vecsés a kezdetektől mezőgazdasági településnek számított. Első okleveles említése 1318-ból való. A XVI. századi török dúlás után a település elnéptelenedett, lakói elmenekültek. II. Grassalkovich Antal földesúr telepítette be újra 1786-ban ötven, jobbára sváb jobbágycsaláddal. Ekkor minden új gazda 150 öl káposztaföldet kapott a nádasok között lévő tisztáson, s terméséből egyhetednyi dézsmát volt köteles leadni. A vecsési káposztát már 1797-ben említi a Historia Domus, miszerint a gazdák vállalták, hogy papjuk káposztaföldjét felássák. Országos hírnevét azonban a Ferihegy TSZ-nek köszönheti. A hetven regisztrált gazdasági vállalkozáson felül százötven kisebb-nagyobb savanyító üzem található jórészt családi vállalkozásként Vecsésen.

A jó ízű savanyú káposzta mindig különlegességszámba ment, és mindenkor kelendő portéka volt. A helybeli családok életében a föld szeretete, a káposzta termelése, feldolgozása és eszközei generációkon keresztül öröklődtek, fejlődtek. Ma is az egykori német telepesek leszármazottainak családi gazdaságaiban folyik a káposzta és más zöldségek savanyítása.

A hungarikumok közé sorolt vecsési savanyú káposzta különleges minőségének megbecsülése jegyében szervezik meg Vecsésen immár hét éve a Káposztafesztet szeptemberben. Ezen, talán nem
is meglepő módon, a savanyúságverseny az egyik fő program, a rendezvény célja pedig az öröklött hagyományok továbbvitele és fejlesztése, valamint a vecsési káposzta hírnevének öregbítése.

Balogh Ildikó