Moró Lajos lenyűgöző kollekciójában míves fegyverek, évszázados japán kardok, török és perzsa szablyák kaptak helyet. A 18–19. századi japán tekercsképek, kézzel faragott kis „netsuké”-k és fametszetek a kelet semmihez sem hasonlítható varázsát hozták el a galéria falai közé. Mitikus csönd lengi be a teret, miközben szinte hallani a kimonóövek lágy suhogását, a kínai színházi köntös redőinek rezdülését. Életre kel a félelmetes japán maszk és a harci sisak, mindent beleng a rég volt korok képzeletbeli illata.

A kiállítás másik részében a magyar és európai polgári kultúra legszebb tárgyi emlékeiből, az elmúlt századok míves iparművészeti remekeiből összeállított válogatás tekinthető meg. Sajdik Ildikó gyűjteményében nagyanyáink használati és dísztárgyait csodálhatjuk meg, finom ívű porcelánokat, fajansz csészéket, csillogó biedermeier üvegpoharakat, gazdagon díszített asztalneműket, csipkéket és békebeli hangulatú női csecsebecséket. Ahogy köszöntőjében Prof. Dr. Grád András fogalmazott, minőségi különbség választja el napjaink gépi úton sokszorosított, szinte emberkezet sem látott tömegtermékeit a régi mesterek munkáitól. Mint mondta, minőséget hoztak létre, amiben emberöltők múltán is gyönyörködhetünk, s emiatt nevezhetjük ma az egykori használati tárgyakat műtárgyaknak. Ennek a szépségnek a felismerésére vezet rá minket Moró Lajos és Sajdik Ildikó, akik bemutatják a jelennek a múlt értékeit. Hagyják magukat elvarázsolni az időtlen szépségtől, hogy másokkal is megoszthassák az élményt. Mert igazából nem mi gyűjtjük a műtárgyakat, hanem azok gyűjtenek bennünket végtelen történetükben; a mi birtoklásunk csak múló pillanat.

m.