Papageorgiu Andrea: Önarckép kabátban

Papageorgiu Andrea: Vihar előtti csend

A bonyolult elnevezés abból is fakadhat, hogy hármuk festői habitusa – kiállított műveik alapján – nagyon különböző, talán csak a tudatos és pontos megkomponáltság, ami összeköti képeiket. A hegyvidéki Papageorgiu Andrea munkái Van Gogh és Gauguin festészetére emlékeztetnek, de csak stílusuk szerint, a frissen diplomázott művész nem másol, még csak nem is variál. Muladi Brigitta művészet-történész a megnyitó-beszédében kiemelte: valamiféle melankolikus retro-érzés fogta el a fiatal művésznő képei láttán. Csurka Eszter nemrég még ugyancsak a XII. kerületben lakott, itt járt egyetemre is, az Iparművészetire. Sokoldalú művész, a festészet mellett a filmes és a színházi munka, a performansz, a térinstalláció és az akció is foglalkoztatja. Olajképsorozatán egy performanszra emlékeztető szólótáncot látunk, amely egy állandó, de bizonytalan terű helyiségben játszódik. Az egyetlen szereplő a legkülönfélébb pózokban látható. A szürkés-fekete színek és az egyensúlyi helyzetet folyton kereső, de el nem érő figura miatt a művek hatása drámai és felkavaró, túlmutat a táncon A pécsi Mátis Rita aktképeinek egyediségét és abszurditását az adja, hogy minden szereplőben magát a művészt ismerjük fel. Az alkotó önnön képmásának megtöbbszörözése, a kitárulkozás az ember magányát fejezi ki, persze a szemlélő másra is gondolhat (kivált a férfiak).