…tartja a mondás, és egyre inkább tudatosul bennünk, vásárlókban, hogy ez így igaz. Attól az évtől kezdve, hogy beléptünk az EU-ba, hazánkban is előtérbe került az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás biztonsága. Bizonyára sokan emlékeznek a 2005-ös kergemarhakórra, ami később nem kevesek hezitálását váltotta ki a marhahús megvásárlásával, fogyasztásával kapcsolatban. Alighogy elült a botrány, máris megérkezett az új betegség, az MAP baktérium, amely a tejben fertőz. 2006-ban pedig már a madárinfluenza foglalkoztatta a közvéleményt. Egyenes a következmény: a globalizáció terjedése magával hozza a növekvő importot, így az élelmiszerimportot is, lassan fogalmunk sem lesz arról, mi kerül a kosarunkba, asztalunkra, ami nem gyanús valamiért.

Süth Miklós országos főállatorvos a különféle élelmiszer-ellenőrzési akciók tanulságaként azt nyilatkozta, ötször kevesebb kifogásolható hazai élelmiszert, köztük húsárut találtak a boltokban, mint az import áruk esetében. Jó, ha tudjuk: a honi termékek biztonságosabbak, mint a külföldiek! Ugyanakkor a szakember azt is elmondta, hogy az üzletek nagysága alapján nem lehet következtetni az élelmiszerek biztonságára, mivel kis és nagy üzlet közt és ugyanazon üzletláncon belül is nagy eltérések lehetnek. Mi több, ugyanezt tapasztalták az előállító egységekben végzett vizsgálatok során is.

Mit tehetünk? Mindinkább tudatos vásárlókká kell válnunk! Bármennyire is árérzékenyek vagyunk, s hajlunk arra, hogy mindig a legolcsóbbat válasszuk, ne dőljünk be a hipermarketek egymást túllicitáló versenyének. Hiába állítják a kereskedők, hogy a pár száz forintos virslivel, párizsival nem csapják be a vásárlót, tény, hogy ennyi pénzért nyilvánvalóan gyenge minőségű szójalisztből és baromfi pépből „feltuningolt” utánzatot adnak el. Az olló szára e téren hatalmasra nyílt, alig van elfogadható minőségű, közepes árfekvésű termék, minthogy a következő virslifajta a valódi húsból készült, juhbeles, amelynek ára 1500 és 1900 forint között mozog.

A kerületben sok húsboltban ügyelnek az áruk higiénikus tárolására

A Magyar Élelmiszerkönyv ugyan előírja a hasonló áruk többféle minőségének jelölését, nevükben, csomagolásukban s nem utolsósorban árukban való megkülönböztetését, de ezek a termékek rendszerint egymás mellett helyezkednek el a pulton, és a fogyasztó dolga eldönteni, melyikre van szüksége, melyiket képes megfizetni. Mindazonáltal azok a virslik és párizsik megfelelő minőségűek, amelyeknek legalább nyolcvan százaléka izomfehérje (ezeket prémiumterméknek vagy különlegességnek nevezik) – aki ilyet választ, nem csalódik a drágábban vásárolt áruban. Kívánatos volna a gyártó cég nevének feltüntetése is, mert a tudatos vásárló számára ez is információt tartalmaz.

Sajnos, az akciós áruk is életben tartják a gyenge minőséget, sokszor nem tudunk ellenállni a nagy tételben kínált, kétes eredetű mérgekkel szennyezett élelmiszer- utánzatoknak. Holott ezek fogyasztása jóval veszélyesebb, mint gondolnánk. A mikrobiológiailag nem megfelelő étel káros az egészségre, szalmonellózis, bélférgesség, allergiák léphetnek fel, nem beszélve a csekély fehérje-, de magas zsírtartalmú húskészítményekről, amelyek a népbetegségnek számító elhízás kockázatát jelentik. A jogi szankciók szigorítása csak részben segít a problémán, sokkal lényegesebb, hogy folyamatosan bővítsük az élelmiszerekre vonatkozó ismereteinket, s ennek függvényében döntsük el: hosszú távon a drágább az olcsóbb.

járay