Gesztenyevirág

A napjainkban népbetegséggé előlépő szénanátha a nyálkahártya gyulladása, amelyet bizonyos, a környezetünkben előforduló anyagok jelenlétére adott fokozott immunreakció idéz elő. Ilyen anyag lehet a házi por és az állatszőr mellett a pollen, azaz a „virágpor”. Egyes – különösen a szél által beporzott – növények pollenszemcséi egészen aprók, a levegőben lebegve terjednek és „keresik” céljukat: a nőivarú virág bibéjét.

Sokmilliárd termelődik belőlük, hogy esély legyen a tulajdonképpen szinte hihetetlen találkozásra. A virágporszemek legtöbbje azonban sosem jut el a bibékhez. A széllel messzire sodródnak, vagy elakadnak, vízbe esnek, egy részüket pedig az emberek és állatok belélegzik. Alapvetően a légúti nyálkahártya feladata a szennyeződések között ezeknek a szemcséknek a kiszűrése is. A pollenszemek nagyon változatos felszínűek: egy részük tüskéket, dudorokat vagy más kiemelkedéseket hordoz, amelyek irritálhatják a nyálkahártyát. Ebből lesz egyéni fogékonyság esetén a gyulladás és az eltúlzott védekező reakció, azaz az allergia.

Dió virágzata

A korán jött kikelet hatására a növények varázsütésre kezdtek virágozni, leveleket hajtani. Ezzel egyidejűleg a levegő pollenkoncentrációja is megemelkedett. Talán jó hír, hogy az idei folyamatos felmelegedés hatására a virágzási időszakok kevésbé torlódtak össze, így a koncentráció alacsonyabb szinten állandósult. Az áprilisi-májusi időszak az allergiát okozó pollent termelő növények egyik fő virágzási ideje, ekkor virít a legtöbb fa, és a füvek többsége is ekkor kezdi egészen őszig húzódó pollentermelését.

A kerület erdőségeiben áprilisban virágoznak a közepesen allergén juharfélék, majd a nagyszámban megtalálható, de kevesebb bosszúságot okozó tölgyek, bükkök és gyertyánok. Az allergia szempontjából veszélyesebb platán, nyír és fűz kevéssé elterjedt, néhány kert kivételételével elkerülik kerületünket, sajnos azonban a pollenkoncentráció – valószínűleg a szél által szállított virágpor miatt – nálunk is magas értékeket mutathat.

Magánkertekben és parkokban sokkal gyakoribb a kőris és a tiszafa, amelyek azonban április közepére elvirágoznak. Őket váltják a közterületeken kifejezetten elterjedt vadgesztenyefák és a Hegyvidéken inkább a régebben telepített kertekre jellemző fenyők. Meglepő lehet, de a levegő fenyőpollen-koncentrációja egyike a legmagasabb értékeknek, a viszonylag kevés növény ellenére is.

Fenyő virágzata

A fenyővel együtt virágzik a bodza. A fehér virágtányérokon termelődő virágpor nemcsak a bodzaszörpöt színesíti, a levegőbe is bőven jut belőle – annak ellenére, hogy a növény a beporzásban a rovarok segítségét is igénybe veszi, azaz nem kizárólag szélbeporzású. Májusban tehát a bodza virágpora felsorakozik allergiát kiváltó társai mellé. Május végére pedig az utcákon és kertekben is gyakori hársfák, ostorfák, – kevésbé elterjedt – bálványfák és eperfák kezdik virágportermelésüket.

A Budai-hegység rétjein előforduló lágy szárú növények között szép számmal akadnak magas allergenitású növények, növénycsoportok. Ezeknek a virágzása azonban általában inkább a nyári időszakra tehető. Az elsők között virágzik a csalán, majd május végén az útifüvek. Utánuk következnek a libatopfélék, az üröm és a sokak által az allergiát okozó növények emblémájának tekintett parlagfű. Szerencsére a gazdasági növények (kukorica, rozs stb.) pollenje csak alacsony koncentrációban jut el a Hegyvidékre.

A főleg a fi atalok között ugrásszerűen emelkedő gyakorisággal előforduló allergia megoldását sokan az azt kiváltó növények kiirtásában látják. Azonban az emberiség ezekkel a növényekkel évezredek óta együtt él, az allergia okairól pedig erősen megoszlanak a vélemények; a környezeti hatások mellett bizonyosan szerepet játszik benne például a genetika is. Nem egyértelmű tehát, hogy a növényeket lehetne egyedüli bűnbakként megnevezni. Aki mindenképpen tevékenyen szeretne részt venni az allergiát okozó virágport termelő növények visszaszorításában, az a rendszeres parlagfűirtásban találhat feladatot.

Barta István