A pozitív pszichológia szerint az ember akkor a legboldogabb, amikor alkot. Az újítás akarata ugyanis a legerősebb motivációk egyike, egyaránt hasznos a társadalom és az egyén számára. Ebben a tekintetben kitüntetett helyzetben vannak a nők, hiszen számukra megadatott a legbensőségesebb „alkotási folyamat”, a szülés képessége. Maga a kreativitás alkotóképességet, valami újnak a létrehozását jelenti. Pozitív töltetű megkülönböztetés, ami beivódott a kultúrába. Általában akkor tör elő, ha az egyén belső örömet érez munkája során, és nem külső motiváció hatására tevékenykedik.

 

Léteznek kivételesen kreatív emberek, mint a művészek, vagy a Nobel-díjasok, de megmutatkozik a kreativitás az átlagember szintjén is. Elmondható, ha valaki legalább a hétköznapokban kreatív, lelki értelemben is kiegyensúlyozottan éli az életét. Hogy újat alkossunk, legtöbbször át kell hágnunk egy létező szabályt, éppen ezért egészen az 1950-es évekig a kreativitást a kiválasztott emberek sajátjának gondolták. Ettől kezdve azonban az alkotói képességre már nem csodakánt tekint a pszichológia, még akkor sem, ha kreativitás tekintetében jelentős különbségek vannak az emberek között.

 

Az alkotóképességet a szociális és társadalmi helyzet, a kultúra, a családi tapasztalat, a nevelés, valamint a genetika mind-mind befolyásolja. Ugyanakkor a kreativitás az agyi működésből levezethető kognitív folyamat, és mint ilyen, mérhető, illetve nyomon követhető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az általános szintű intelligencia feltétele a kreativitásnak, azonban a magas IQ-val nem feltétlenül jár együtt az alkotóképesség.

 

A kreatív képességek már gyermekkorban kialakulnak

 

Érdekes megfigyelés, hogy a kreatív emberek személyiségjegyei hasonlóak. Aki nagyon kreatív, jellemzően nem konform, könnyen áthágja a szabályokat, független, széles az érdeklődési köre, nyitott viselkedése rugalmas, sokszor feltűnő. Vizsgálatok bizonyítják, hogy bár a kreativitás genetikailag is meghatározott, nagyrészt tanult jellemző, így feltételezi bizonyos szintű tanulmányok meglétét.

 

Megfi gyelték, hogy a magas kreativitással megáldott emberek sokszor elsőszülöttek, szüleiket korán elvesztették, marginális társadalmi helyzetűek és nehéz gyermekkoruk volt. A negatív élethelyzetek azért kedvezhetnek a kreativitás kialakulásának, mert az ilyen körülmények között felnőtt ember könnyebben áthágja a normákat.

 

Úgy tűnik tehát, hogy a kreatív potenciál megszerzése a veleszületett és a környezeti tényezők egyidejű jelenlétét követeli meg, ugyanakkor a kirívó kreativitásnak lehetnek örökletes okai. Az alkotóképesség és az életkor között görbe vonalú fordított összefüggés áll fenn, azaz az alkotó faktor időskorban újra megjelenhet, sőt, a korábbinál erősebben is megnyilvánulhat.