Míg a babot és a borsót érdemes beáztatni főzés előtt, a lencsét nem kell feltétlenül. A lencse tartozzon az „otthon mindig van” kategóriába! Egészben vagy felezve, hántva szerezhető be. A különböző fajták alakja hasonló (lapos korong), ám méretük eltérő, és színük is különböző; az apróbb szemű, vöröses árnyalatút mint szerencsét hozó „pénzest” emlegetik, ezt többnyire lehántolják, így rostanyaga sokkal kevesebb lesz. A táplálkozás-élettanilag rendkívül értékes hüvelyesből ne csak Újév napján főzzünk, minél többször kerüljön az asztalunkra, minél változatosabban, különösen a téli, didergős hónapokban.

A lencsét szellős, zárt üvegekben tárolhatjuk, így akár háromöt évig is eláll. Mégis inkább a frisset használjuk! Ne essünk kétségbe, ha némi áztatás után apró csírák kandikálnak ki belőle: ebben az állapotában még inkább tápláló és jó ízű.

Barna lencse: édeskés, kis szemű, vöröses barna. Leginkább levesnek, főzeléknek való, de krémnek elkészítve szendvicsekre is kiváló.

Beluga lencse: apró, feketés színű, karakteres ízű. Salátákhoz, felfújtakhoz ajánlható; a világos színárnyalatú levesekbe főzve érdekes íz- és színhatást kölcsönöz a lének.

De-buy lencse: apró, zöldeskék színű, erős aromája és enyhén mogyoró íze van. Tökéletes egytálétel és feltét készíthető belőle.

Fekete lencse: ez is francia, mint az előző. Változó méretű, főzéskor megőrzi formáját. A francia gasztronómusok a legkiválóbb lencsefajtának tartják.

Indiai barna lencse: maghéjas és vörös, indiai neve: masoor dal. Pépesre fő.

Rapunzel: a Beluga fekete változata, egészen apró, finom, feketés árnyalatú, Észak-Amerikából származik. A vegetáriánusok kaviárjának is nevezik.

Sárga lencse: ázsiai eredetű, tulajdonképpen ez a magyarra fordított indiai neve, mivel az indiaiak „dal”-nak neveznek minden lencsét, így a sárgát is. Szintén curryvel főételként vagy köretként a legnépszerűbb.

Vörös lencse: ezt a fajtát kell a legrövidebb ideig főzni. Könnyen pürésedik, ideális krémlevesekhez és mártásokhoz. Felezett változata alapélelmiszer a Közel-Keleten.

Zöld lencse: az európai konyha kedvelt hüvelyese. Főzés után is megőrzi alakját, a leves és a főzelék „első helyezett” összetevője. Létezik apróbb és nagyobb szemű változata.

A hazai fajták közül a legjelentősebbek: a pallagi kék, az apró szemű sárga, a máriakálnoki, a nagyváradi és az iregi cirmos. Ezzel azonban korántsem teljes a lista, számos nemesített hazai és külföldi fajtát termesztenek itthon.

(járay)