A cukorbetegség története szinte egyidős az emberiséggel, a betegséget megemlítő első írásos emlékek Kr. e. 1550-ből származnak. Az első forradalmi áttörés Paul Langerhans nevéhez fűződik, aki 1869-ben felfedezte az inzulin termeléséért felelős béta sejteket. Magát az inzulint elsőként Banting és McLeod állította elő, amiért Nobel-díjat kaptak.

 

I. típusú diabétesznek nevezik az inzulinhiányos cukorbetegséget. Oka legtöbbször valamilyen vírusos fertőzést követő gyulladás, amelynek hatására megszűnik az inzulintermelés a köldök magasságában övszerűen elhelyezkedő hasnyálmirigyben. Sokan nem is veszik észre a hasnyálmirigy-gyulladást, amelynek első észlelhető jele a nyomásérzékenység. Diabéteszt okozhat a coxsackie vírus, az echo vírus és akár a rubeola is. A vírusok mellett a genetikus hajlam, kémiai okok, a szabad gyökök és gyermekkorban a túlzott fehérjetartalmú tápszerek bevitele is előidézhetik a cukorbetegség első típusát.

 

A II. típusú cukorbetegség inzulinrezisztenciával jár együtt, ilyenkor a szervezet nem tudja felvenni a bevitt cukrot. Létezik egy harmadik típus is, ez a gesztációs diabétesz, amely terhesség alatt tüneteket produkál, de a betegség nem fejlődik ki.

 

Az elhízás, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód kiválthatja a cukorbetegséget; különösen veszélyeztetettek a 2500 gramm alatt született csecsemők és a 4000 grammnál nagyobb gyermeket szülő nők. Férfi aknál 94, nőknél 80 centiméter haskörfogat felett beszélünk kiemelt kockázatról, a vérnyomást mindkét nemnél 130/85 Hgmm alatt kell tartani. Diabéteszes az a beteg, akinek tartósan 6,7 mmol/liter felett van a vércukorszintje, illetve 75 gramm glükóz elfogyasztása után két órával ugyanez az adat 11 mmol/liter fölötti.

 

Étkezéskor a vércukorszint megemelkedik, ennek hatására a hasnyálmirigy inzulint termel, ami lehetővé teszi, hogy a glükóz beépüljön a sejtekbe. Magaa cukorbetegség tulajdonképpen az inzulintermelés, illetve az inzulin célba juttatásának zavara. A diabéteszes betegnek számos szövődménnyel kell számolnia. Ilyen a mézízű húgyér (diabetes mellitus) kialakulása, aminek az az oka, hogy a cukrot a szervezet a vizelettel akarja kiüríteni. Mivel a cukor vizet vesz fel, szomjúságérzet alakul ki, emellett érzés-, illetve a szemlencse vizenyője miatt látászavarral, valamint a vesében és a lábon fellépő érbetegségekkel is számolni kell. A tünetek a cukorszint helyreállításával megszűnnek.

 

A megfelelően kezelt cukorbeteg teljes életet élhet

 

A II. típusú cukorbetegség korai jele a fáradékonyság, a szomjúság, a látásromlás, a lassú sebgyógyulás és a gyakori vizelési inger. Ezek mellett kialakulhat gombásodás, érzészavar a lábon, valamint húgyúti fertőzés. Mivel a tüneteket nem a magas vércukorszint, hanem a cukor által módosított fehérjék okozzák, gyógyításuk is körülményesebb.

 

A finomított élelmiszerek úgynevezett inzulinhintát okoznak. A vércukorszint ingadozását bőséges, fehérjedús reggelivel, rostokban gazdag, sokmagos barna kenyérrel és napi többszöri kisétkezéssel lehet ellensúlyozni. Javítja az anyagcserét a rendszeres testmozgás, és a napi rendszeres séta is sokat segíthet a cukorbetegség megelőzésében. Jelentős szerepe van a vércukorszint szabályozásában a cinknek, amelyet egyebek közt tojás fogyasztásával pótolhatunk. A kiegyensúlyozott krómbevitellel az inzulinérzékenységet lehet csökkenteni, míg a vanádium a cukorbetegség gyógyszerigényét mérsékli.

 

A cukorbetegek rosszulléte kómához vezethet. Inzulinhiány miatt erős izzadással járó hiperglikémiás kóma alakul ki, ilyenkor inzulint és vizet kell adni a betegnek. Ha nem tudjuk biztosan a rosszullét okát, vagy nem találunk a betegnél inzulint, mindenképpen juttassunk cukoroldatot a szervezetébe.

 

Ha a hasnyálmirigy már nem termel megfelelő mennyiségű inzulint, külső pótlásra van szükség. A II. típusú cukorbetegséget diétával, az inzulintermelést serkentő gyógyszerekkel és sok mozgással lehet kezelni.