A kerületben folyó napközis nevelőmunka országos szinten is kiemelkedő – hangsúlyozta Pokorni Zoltán polgármester a tárlat megnyitóján, az ELTE gyakorlóiskola diákjainak zenés-verses műsorát követően. Bizonyítja ezt a polgármesteri hivatalban rendezett kiállítás is, amelyre szebbnél szebb munkákat hoztak el a gyerekek. Pedig a napközi sokak szemében inkább szükséges rossz, mint értékteremtő vállalkozás. Itt, a Hegyvidéken azonban az iskolák igazgatói tudják, hogy egy olyan nevelőintézményt vezetnek, ahol a matematika vagy a történelem tanítása mellett legalább ennyire fontosak a közösségépítő, alkotó jellegű foglalkozások. A napközi nem puszta időtöltés, vagy tanulószoba, hanem az értékteremtés egyik hangsúlyos helyszíne – jelentette ki a polgármester.

 

 

A XII. kerület iskoláiban olyan nevelésközpontú oktatási programot szeretne megvalósítani az önkormányzat, ami nem csupán a diákok intellektusát, hanem szívüket és érzelmeiket is ápolja. Mert gondozni kell a gyermekek lelkét ahhoz, hogy felnőttként virágba borulhassanak – mondta Pokorni Zoltán, majd hozzátette: büszkék lehetünk arra, hogy a Hegyvidéken a szülők nem gyermekmegőrzőnek tekintik a napközit, hiszen idősebb gyerekeiket is szívesen rábízzák a nevelőkre. Felismerték, hogy a kerületi iskolákban nem ér véget a munka az utolsó kicsöngetéssel, hanem a fiatalok egész napját kitöltve, a kreativitást és az alkotást szem előtt tartva délután is folytatódik.

 

Bakos Tamás grafikusművész, az ELTE vizuális nevelési tanszé kének docense a kiállított munkák mellett a zebrafestési akcióról is beszélt. Mint elmondta, a hegyvidéki zebrák megtervezése közösségépítő tevékenység. A vizualitás fejlesztése pedig lendületbe hozza a gyerekeket, aminek eredménye a közösségi és társas kommunikáció kiteljesedése. Rájönnek arra, hogy hasznosan is el lehet tölteni az időt, sportolással, színházba járással, és persze alkotással. Bakos kiemelte, hogy sokáig készségtárgyaknak tekintették a rajzot és a technikát, ennek is köszönhető, hogy a gyerekek jó része ma már egészen egyszerű kézügyességet igénylő feladatokat sem tud megoldani. Pedig a rajz vagy a mintázás oktatása komplexitásra törekszik, segít elsajátítani az életben szükséges kismozgásokat is. Szerencsére a napköziben jut idő az alkotásra, ennek köszönhető, hogy az elkészült tárgyak mindegyike érzelemmel teli munka. Tetten érhető bennük a népi és egyetemes tárgykészítés megannyi fogása és az anyag szeretete. Bakos Tamás szerint a gyerekek alkotásai egyediek és megismételhetetlenek, hiszen történetük van: a világ egységét és a teremtés örömét hirdetik. Biztatni kell tehát a mintázásban megmutatkozó gyermeki szándékot, hiszen ez a mi valódi tükrünk.

 

 

Hasonlóképpen vélekedett Gilicze Zoltán, a Hunniareg Budai Módszertani Központ igazgatóhelyettese, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a napközi hallatán sokaknak még mindig a kirándulások és az udvaron folyó játék jut az eszébe. Ezt a tévhitet cáfolja meg a napközisek kiállítása, amely bebizonyítja, hogy a délutáni foglalkozások keretében valódi alkotói munka folyik, s ennek kiemelt része a vizuális nevelés.

 

A köszöntőket követően az országban egyedülálló módon polgármesteri dicséreteket adtak át, amelyeket iskolánként a napközikben legjobban teljesítő két-két gyermek kapott.