Jóry Judit tud valamit, amit kevesen: képes hétköznapi, fogalmi szókincsünket vizuálisan használni, képes a szavak nyelvére lefordítani a test metanyelvét, és testek életét és halálát elregélni ezen a nyelven. A szó legtágabb értelmében vett érzéki költészet az övé, a szenvedés, a betegség, a megalázottság érzékisége szól benne, a történelem, az éhínség, a dögvész érzékisége – és az a „talán”, ami e kísérteties, mégis lenyűgözően emberi vízió hajtómotorja: az ember kiolthatatlan vágya az érzéki megváltás után – írja Pályi András a Havazás – hó-bandázs címmel megjelent lírai próza epilógusában. Az utószó záró gondolata szerint a szerző arra vállalkozott, hogy olyasmiről írjon, amiről nem lehet, így hát nyelvet teremtett.

 

A szerző dedikálta köteteit a bemutató után

 

Ahogy Jóry Judit első regényében (Vetkőztetik a menyasszonyt), a Havazás – hó-bandázsban is markánsan megfigyelhető a testiség nyelvi sémáival és tabuival való szakítás szándéka. Erről a közönség is megbizonyosodhatott a Barabás Villában rendezett könyvbemutatón, ahol az alkotóval beszélgető Orosz István grafikus és Balázs Attila történész részleteket olvasott fel a műből.

 

A most bemutatott, küllemében is művészi igénnyel tervezett kis könyv megjelenését a hegyvidéki önkormányzat támogatta. A kiadvány megvásárolható a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben (XII., Beethoven utca 1/b).