A hatvani Moldvay Győző Galéria legújabb, Transzmisszió című kiállításának elnevezésében a kötőjellel elválasztott „misszió” szó két dologra is utalhat: a tárlatot rendező Magyar Kárpitművészek Egyesületének tevékenységére, illetve arra az áldozatra is, amit a hazai kárpitművészek vállalnak. A temérdek munka ugyanis aligha térül meg anyagilag, kivált napjainkban, amikor keveseknek telik arra, hogy nagy értékű gobelineket vásároljanak. Bizonyára nem csupán a nők kézügyességével magyarázható, hogy a harminc kiállító művész között mindössze egy férfi található. Nem véletlenül hivatkozott Pénelopé kitartására Hudra Klára művészettörténész a megnyitóbeszédében.

Bocz Bea és alkotása

A hatvani galériában már jól ismert és kedvelt vendégek a hegyvidéki művészek is, ezúttal négyen mutatkoztak be közülük. Bocz Bea a Magyar Kárpitművészek Egyesületének egyik elnökhelyettese. Pilinszkynek című falikárpitja a költészet által keltett emóciók megjelenítésének kiváló példája. Munkáin megfigyelhető az a spontaneitás, amelyet mint művészetterapeuta tanulhatott el a nemrég megszüntetett Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetben tartott foglalkozásain. Jelenleg az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet pszichoszomatikus és pszichoterápiás osztályán tart egyéni és csoportos rajzterápiás foglalkozásokat. Mint elmondta, munkája mellett nagyon kevés ideje jut kárpitkészítésre.

A Munkácsy-díjas Kecskés Ágnes, aki a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, nemrég költözött a XII. kerületbe. Családjában négy hölgy is iparművészettel foglalkozik. Az Iparművészeti Szakmai Kollégium anyagi támogatásával alkotott Savaria című kárpitján Szombathely történelmi emlékeit idézi fel.

A Ferenczy Noémi-díjas Kókay Krisztinát egyaránt foglalkoztatja a textilművészet és a grafika, ebből is adódhat, hogy kárpitjain gyakran láthatók grafikai jelek – mint például a Hatvanban bemutatott Hozzád vezető című alkotásán is. Az új esztergomi híd által inspirált munkáját a gödöllői kastélyban rendezett gyűjteményes tárlatán láthatta először a nagyközönség 2003-ban.

Kovács Péter Fa-tenyér című munkáját mutatta be

Az ugyancsak Ferenczy Noémi-díjas Kovács Péter által kiállított Fa-tenyér című kárpiton a vörös, kitárt ujjú fa mintha megállj!-t parancsolna valaminek. Az erdők beszennyezésének, kiirtásának? A természetpusztításnak? Vagy annak állít emléket Kovács Péter, hogy mint az ipar művésze, amíg volt rá kereslet, lendületes mintázatú bútorszöveteket is tervezett? A művész egyébiránt makrofotózással is foglalkozik, ami inspirálta némely kárpitját.

Aki november közepéig Hatvanba vagy környékére látogat, és kedveli a gobelinművészetet, annak érdemes felkeresnie a Moldvay Győző Galériát, mert a sokfajta stílus között is szembetűnik az alkotók közös tulajdonsága: a kárpit mint anyag feltétel nélküli szeretete.

Kérész Gyula