Ugyanezeken az élőhelyeken azonban vannak rovarok, amelyek kitinváza bőséges nitrogénforrás. A probléma csak az, hogyan kapja el a rendszerint mozdulatlan növény a gyors állatokat. Az evolúció két megoldást is kínál: a csapdát és a villámgyorsan mozgó növényt.

Kancsóka
A szobában tartható leglátványosabb húsevő növények a délkeletázsiai térségből származnak. Itt fejlődtek ki, és innen jutottak el az üvegházakba, az utolsó időben pedig lakásainkba is. Testfelépítésük tökéletesen alkalmazkodott a rovarfogáshoz, leveleik végén vékony kacs fejlődik, amely kancsó alakú képződményt tart. Ebben található a növény „gyomornedve”, azaz egy folyadék, amely megöli a belé pottyanó rovart, majd testét lebontva lehetővé teszi a tápanya gok felvételét. A kancsó mérete akár több liter folyadék tárolását is lehetővé teheti, de hogy a rengeteg eső ne hígítsa fel a levet, ezért sok kancsókafaj esernyőt is fejleszt saját kancsói fölé.

Egy növény akár tucatnyi kancsókát is nevelhet, amelyek a tő körül lelógva várják a rovarokat. Ha a préda a kancsó sikamlós peremére téved, könnyen a belsejébe zuhan, ahonnan még nagyobb bogarak számára sincs kiút. Kiállításokon, sőt elvétve virágboltokban is kapható a kancsóka.

Két csoportot különböztetnek meg: a síkvidékit és a hegyvidékit. A tartás során a hegyvidéki fajok igénylik az éjszakai lehűlést, szemben az alföldiekkel. Otthon, a lakásban az eredeti élőhelyének megfelelően meleg, párás környezetet igényel sok fénnyel, de közvetlen napsugárzás nélkül. Rendszerint függőkosárban árulják, mert így a lelógó kancsók zavartalanul fejlődhetnek.

Öntözéséhez lehetőleg forralt vagy esővizet használjunk. A cserépben található laza, tőzeges földkeverék megakadályozza a pangó víz kialakulását és a gyökerek rothadását. Legjobb gyakran (két-három naponta), de kisebb mennyiséggel öntözni. Tápoldatozni csak ritkán szükséges, viszont – a legtöbb szobanövénytől eltérően – etetni kell. Havonta szabadban fogott rovarokat vagy kereskedésben vásárolt tücsköt kell a folyadékot tartalmazó kancsóba helyezni.

Harmatfű
A harmatfű más csapdát állít. Levelein hosszú szőrök meredeznek, mindegyikük végén egy-egy harmatcseppel. Ha a vigyázatlan rovar a szőrökhöz ér, beléjük ragad. Minél jobban próbál menekülni, annál több szőrszál ejti rabul. Aztán a hosszúkás levél lassan feltekeredik és elrejti az áldozatot. Napokkal később, amikor ismét kitekeredik, már csak az üres rovarpáncél látszik a szőrszálak között.

A harmatfű tartása nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Sikeresen csak floráriumban lehet nevelni, ahol állandóan meleg és párás környezetben fejlődhet. Beszerezni kiállításokon lehet, a tartásával kapcsolatos információkat is legjobb az eladótól megtudakolni.

Vénusz légycsapója
Ez a növény számtalan rekord birtokosa. A leggyorsabb, a legaktívabb, a legérzékenyebb és így tovább. Elismertségét különleges levelének köszönheti. Nyugalmi helyzetben a hosszú fogakkal szegélyezett levelek két oldala kiterülve pihen. Ha azonban egy rovar mászik a levélre, és megérint egyet-egyet a két feléntalálható érzőszőrökből, a levél szempillantás alatt összecsapódik. A fogak egymás közé záródnak, és rabul ejtik a legfürgébb legyet is.

A hirtelen akció után a növény megint mozdulatlanságba dermed, megemészti a rovart, majd lassan kinyitja a veszedelmes csapdát. Bár a Vénusz légycsapója egyike a legkülönösebb növényeknek, amelyet mindenki szívesen látna „működés” közben, tartása komoly kihívást jelent. Az ő helye is a trópusi klímát biztosító növényházban van, ahol érzékeny levele mindent megkap a különleges működéshez. Valószínűleg nem ez a növény lesz az, amely évtizedeken át díszíti lakásunkat, mégis érdemes megpróbálkozni tartásával, mert lenyűgöző különlegessége nem csak a gyerekeket bűvöli el.

Barta István