Ahogyan az időpont – advent –, úgy a művész személye sem átlagos a Virányosi Közösségi Ház ikonokat bemutató új kiállításán. Héderfái Péter Kolozsvár szülötte, magyar környezetben nevelkedett. A manuális készséget mesterember apjától örökölte, gyermekkorában rajzversenyeket nyert, diplomáját festő szakon szerezte. A hetvenes években kelet-romániai és ukrajnai utazásai során került közelebbi kapcsolatba az ikonfestészettel.

Héderfái művészetének egyedisége abban rejlik, hogy festőként, az akvarell, az olaj, a rajz és más technikák szakavatott ismerőjeként kezdett foglalkozni az ikonnal mint kifejezésformával. Ahogy Feledy Balázs művészettörténész a megnyitón kiemelte, a mai magyar festészetben ritkaságszámba megy, hogy valaki egyszerre mestere a kortárs nyugati és a hagyományos keleti művészeteknek. Héderfái Péter sokoldalúságát jelzi, hogy a nyolcvanas években a román televíziótól díszletmegbízásokat is kapott. Magyar alkotóként élete nagyobbik részében Romániában dolgozott, csak hatvanévesen, nyugdíjazása után döntött úgy, hogy Magyarországra költözik.

Amit tud, azt nem könyvből, hanem az életből tanulta. Az ortodoxiát követő ikonkészítés meglehetősen kötött, az ábrázolás, a felhasználható formák, színek és attribútumok a liturgiának megfeleltetve szigorúan szabályozottak. Héderfái Péter művészetének minőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy munkáit ortodox templomok is befogadták.

A keleti szentek ábrázolása megfelel a szigorú szabályoknak, ugyanakkor a kompozíciós rendet a művész helyenként magyar szentekkel és jeles személyiségekkel egyesíti. Szintetizálja a nyugati és keleti hagyományokat, beolvasztva az ikontechnikát a magyar tradícióba. Művein megjelenik Szent István, Imre herceg, a reneszánsz eszmét hirdető Mátyás király és a nemzetiszínekbe festett Dobó István alakja. A tárlat főhelyét Szűz Mária háromrészes, a Szent Koronát megjelenítő szárnyas oltára díszíti. A hetven műalkotás valóságos Héderfái-ikonosztáz, amelyben egységet alkotnak az ikon és a festőművészet sajátos jegyei.

(m.)