A témában lapunk hasábjain is rendszeresen megjelennek írások, ám ezek nem mindig tükrözik a háttérben meghúzódó napi gyakorlatot. „Hiánypótlásként” kezdtünk a következőkben leírt – ha nem is tudományos értékű, de mindenképpen hiánypótló – kísérletbe.

 

Tárgy
A komposztálásra szánt növényi részek gyűjtése a lakásban nem problémamentes. A gyorsan romló hulladékot csak lezárt edényben érdemes tárolni, ám ennek kinyitásakor is – különösen a nyári hőségben – kellemetlen szag jelezheti a megindult lebomlást. (Sok helyen ezért csak „büdös szemétnek” nevezik a zöld hulladékot – forrás: Az úri családok nagy könyve…)

 

Optimális megoldás lenne a hulladék azonnali kerti komposztálóba szállítása, ami azonban sok esetben nem megoldható.

 

Természetesen a hulladék tárolására szolgáló edényt minden használat után ki kellene mosni a folyamatok lassítása és a konyha higiéniájának megőrzése érdekében. Látszólag megoldást jelenthet a szuper- és hipermarketekben vagy más kereskedelmi egységekben elterjedőben lévő, lebomlónak titulált nejlonzsákok használata.

 

Komposztálódott zsákok

 

Módszer
Az egyetlen vásárlásnál kéretlenül is tucatszám birtokunkba kerülő, „lebomló” emblémával ellátott szatyrok alkalmasnak tűnnek a zöld hulladék tárolására. Előnyük, hogy nem kell kivenni, kiszórni belőlük a komposztnak valót, hiszen a csomag zsákostul lebomlik.

 

A kísérlet folyamán különböző forrásokból származó lebomló zsákokba gyűjtöttünk zöld hulladékot (konyhait, vágott virágot, erkélynövények nyesedékét stb.), és azokat a kerti – az önkormányzat támogatásával beszerzett – komposztálóba helyeztük.

 

Ugyanide került a kerti lomb, fűnyesedék, gyom és más kerti zöld hulladék is, persze ömlesztve, zsák nélkül. A kísérletet 2008 tavaszán kezdtük.

 

Eredmény
A kerti komposztáló ládába folyamatosan kerültek a megtöltött zsákok. A komposzt kitermelését 2009. május elején végeztük el, a komposztáló alsó, nyitható ajtaján keresztül. Így a legkorábban bedobott zsákok kerültek elő legelőször, az utoljára bedobottak pedig fent maradtak.

 

A kitermelésnél egyértelművé vált, hogy a szuper- és hipermarketekben kapható zsákok nem bomlanak le egy év alatt. A bennük lévő hulladék tökéletesen komposztálódott, a zsákok kilyukadtak, kiszakadtak, a rovarok, más lebontó szervezetek átrágták, de anyaguk egyben megmaradt.

 

A kísérlet folytatása érdekében a zsákok a kitermelés végén visszakerültek a komposztáló aljába. Legjobban egy ismert drogériában is kapható – német – biopelenka csomagolása vizsgázott. A zsákból élénkzöld színe miatt is feltűnő darabkák maradtak, amelyek könnyen foszlanak. Erről a csomagolásról készséggel elhihető, hogy a feltüntetett információknak megfelelően a kísérletben rendelkezésre állónál kicsivel több idő alatt teljesen eltűnik a komposztban.

 

Következtetés
A kísérletben használt zsákok segítettek higiénikusabbá tenni a komposzt gyűjtését, ezáltal talán növelni tudnák a szelektív hulladékgyűjtés e módját folytató lakosok arányát. A zsákok a komposzt képződését láthatólag nem akadályozták. Az egy év után kitermelt – egyébként kellően lebomlott, jó minőségű – komposztból a zsákok egyszerűen kiválogathatók. Kár, hogy nincs igény minden családban biopelenkára, ami megoldaná a komposztzsák-szükségletet is.

 

Sokan kardoskodnak a lebomló csomagolás szeméttelepre juttatása mellett, mert az ott ugyanúgy lebomolva hasznosulhat. Természetesen ha a zsákokat nem égetik el idejekorán, akkor egy szeméttelepen is lebomolhatnak, de ez semmiképpen sem tekinthető korszerű és környezettudatos szemléletnek.

 

Szintén szó érheti a ház elejét, mert a lebomló zsákok kevesebbszer használhatók, mint a nem lebomlók (ráadásul szakadtan, lyukasan nem alkalmasak már zöld hulladék gyűjtésére sem). A legjobb az lenne, ha mindenki textil bevásárlószatyrokkal járna boltba, és a lebomló vagy nem lebomló zsákokból csak a feltétlenül szükséges mennyiséget használná.