Feledy Balázs művészeti író a tárlat megnyitóján mindenekelőtt a kiállítást szervező Galéria12 Közhasznú Egyesület úttörő munkáját emelte ki, aminek egyebek mellett az is köszönhető, hogy a kerületben élő alkotók végre egymásra, és a Hajnóczy József utcai galériában valódi otthonra találtak. Elég csak szemügyre venni az eddigi kiállítások közönségét, s máris kiderül: a szépre fogékony polgárok mellett sok hegyvidéki művész is megjelenik, hogy újra felfedezzék egymás munkáit. Sokan vannak ugyanis olyanok, akik bár egymás közelében élnek, mégis csak ilyen alkalmakkor találkoznak.

Felbecsülhetetlen értékű az egyesület munkája, mert közösséget teremt, miközben a mai, élő kultúra elterjesztését szolgálja. Vállalja az érdekérvényesítő rendszerint hálátlan szerepét, igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy pezsgő kulturális élet alakuljon ki a Hegyvidék jövőbeli művészutcájában. A Galéria12 az első „mag” – fogalmazott Feledy –, amelyet a remények szerint újabb és újabb galériák, alkotótermek, kiállítóhelyek követnek majd az utcában.

Borza Teréz munkái az ünnepet idézik

Mint a megnyitón is elhangzott, az egyesület a kortárs kerületi művészeknek kínál bemutatkozási lehetőséget. Csoportos kiállításokban gondolkodik, hogy egy-egy témakört a maga teljes vertikumában tárjon a közönség elé. Ilyen a mostani is, amelyre – talán utalva a kerületre és a galéria nevére – tizenkét fiatal iparművész vitte el munkáit.

A kiállítás mindenképpen hiánypótló. Bebizonyítja, hogy a gazdasági, néhol politikai akarat, a mindenre rátelepülő, a kézművességet elpusztító tömegtermelés ellenére igenis létezik kortárs iparművészet. Szomorú aktualitást kölcsönöz ugyanakkor a tárlatnak, hogy éppen a napokban jelentették be a salgótarjáni manufaktúra felszámolását, ahol Kecskés Krisztina művészi értékű, mégis funkcionális csiszolt kályhái készültek. Csak reménykedni lehet, hogy akad az országban olyan üzem, amely képes legyártani ezeket az egyedi tárgyakat.

Müller Rita dekoratív ágytakarókat és díszpárnákat mutatott be

Némileg könnyebb a dolga a textileseknek, akik maguknak szövik munkáik alapanyagát – a kényszerűség tehát egyszersmind megmaradásuk záloga. Így jöhettek létre Fóris Barbara különleges, összegombolható takarói, amelyek a házasság folytonos változását jelképezik. Ebből az alapoktól építkező művészeti hozzáállásból táplálkoznak Mészáros Dóra fűvel hímzett, átlátszó ujjú neglizséi, Müller Rita dekoratív ágytakarói és díszpárnái is. A ma iparművészének sokszor kényszerű univerzalitására példa Széles Edina, aki ezúttal egyéni párnái mellett kollázsokkal és digitális technikával készült képekkel mutatkozik be.

Gaál Gyöngyvér és Abaffy Klára ötvösmunkái a korszellemet idézik, Nagypál Dorottya kipörgetett falú üvegtálai, különleges csiszolású, kétrétegű palackjai a konyha díszei, Matolay Ildikó izgalmas edényalátétei pedig akár a falak felöltöztetésére is alkalmasak. A funkció, a dizájn és a geg egyesülésének lehetünk tanúi Boldizsár Zsuzsa öntött táljait és Nádas Gergely kompozícióit szemlélve, míg Borza Teréz munkáinak fehérsége az ünnep idejét idézi.

mm.