Az elmúlt években Lázár Ervin, Varró Dániel, Boldizsár Ildikó, Darvasi László, majd tavaly Tóth Krisztina története elevenedett meg az Ugocsa utcai könyvtár „Ketten írtuk…” pályázatán. Az idén Békés Pál Locskocs című meséje várt az írópalántákra, akik fantáziájukat szabadon engedve változatos, helyenként kifejezetten szellemes befejezésekkel lepték meg a zsűrit. Nem maradtak feladat nélkül azok sem, akik a szavak helyett inkább a képi ábrázolást részesítik előnyben, hiszen aki kedvet érzett hozzá, a szöveg mellé illusztrációkat is készíthetett.

Békés Pál az ünnepélyes eredményhirdetésen a Hegyvidéknek elmondta, hogy Locskocs, az öreg, kiszuperált locsolókocsi története valójában egy szomorkás húsvéti mese. Egyszerre szól érzelmekről, a barátságról és a magányról, míg a feltámadás eszményén keresztül az örökkévalóságra utal.

A sárga, kopott locsolókocsi egyedül áll a remízben. Senki sem szól hozzá, pedig közeledik a húsvéti nagytakarítás ideje. Így telik el három nap, aztán eljön az ünnep, és Locskocs magától beindul. Kikanyarodik a garázsból, és kora reggel, életében talán utoljára, elkezdi mosni a nagykörutat. Közben megelevenednek a házak, a mellékutcák, és a körút is üdvözli a sokat látott locsolókocsit. Amikor a Dunához ér, nem kanyarodik vissza, hanem felszáll az égbe, és mint egy hatalmas, sárga felhő, boldogan locsolva folytatja útját a csillagok felé.

A gyerekek azonban ezt már nem olvashatták, számukra Locskocs története csak a Dunáig tartott, onnan már nekik kellett továbbgondolni a mesét. Az író szerint a pályázat legfontosabb üzenete, hogy engedi szabadon alkotni a gyerekeket. Éppen ezért nem számít, hogy a befejezések hasonlítanak-e az eredetire, inkább az a fontos, mennyi bennük a fantázia és a nyelvi lelemény.

A szokásoknak megfelelően, az Animus Kiadó támogatásának köszönhetően, valamennyi meseíró könyvjutalmat, valamint tollat és írófüzetet kapott, míg a sorsoláson kiválasztott szerencsés Békés Pállal együtt olvashatta fel saját meseváltozatát.

(m.)