Molnár Gábor Óbudán született, és korán elhunyt apja nyomdokaiba lépve egy vendéglőben vállalt állást. Nem fizették meg rendesen, de ő folyamatosan arról ábrándozott, hogy bejárja a világot. Újsághirdetésben látott meg egy ajánlatot, amely brazíliai expedícióra keresett útitársakat. Molnár Gábor azonnal jelentkezett, Brazíliába érve azonban társai eladták felszerelésüket, és hazatértek Magyarországra.

 

Molnár nem ezt az utat választotta, elszegődött egy kaucsukültetvényre, és az ott keresett pénzből saját felfedezőutakat fizetett. Rengeteg állatot, növényt és néprajzi érdekességet gyűjtött. Az így fellelt és rendszerezett tárgyakat saját költségén eljuttatta a Magyar Nemzeti Múzeumba. Kétéves brazíliai tartózkodását követően, 1932-ben súlyos balesetet szenvedett, és elvesztette szeme világát.

 

 

Aktivitását azonban ezután sem adta fel: regényeiből, útleírásaiból élt. Emellett többször ellátogatott Mongóliába, és a brazil kormány hívására Dél-Amerikába is visszatért. Huszonnégy kötetben örökítette meg kalandjait, élményeit, ezek a könyvek több mint egymillió példányban keltek el.

 

Erdélyi István, aki a mongol expedíciókon több alkalommal társa volt, az emléktábla-avatáson kiemelte: Molnár Gábor népszerűségére jellemző, hogy ma is ritkán lehet megtalálni könyveit az antikváriumokban.