Angyal Júlia először éppen tíz évvel ezelőtt kapott meghívást a hegyvidéki művésztelepre, s azóta számtalan alkotótábor munkájában részt vett. Útjairól képei mesélnek a vásznon, addig ismeretlen tájak válnak közeli ismerőssé, ahogyan Angyal Júlia sajátos felfogásban láttatja a Jaltától Csécsig mindent körülvevő, mégis olyannyira más természetet.

 

 

Megvan benne a lényeg, a felületes szem elől elrejtett szépség megragadásának képessége. Talán azért, mert bárhová is viszi az útja, művészként pillanatok alatt képes akklimatizálódni – fogalmazott a kiállítás megnyitóján Kratochwill Mimi művészettörténész. Mint mondta, Angyal Júlia azonnal képként értelmezi környezetét, megtalálja az egyedit ott is, ahol mások egyáltalán nem látnak semmit. A művésztelepek gyakran sivár környezete az ő tolmácsolásában élettel teli festmény, csodálatra méltó, természetes műalkotás.

 

Angyal Júlia

 

Az igazi művész sajátja, hogy megragadja a pillanatot, azt az apró zörejt, formát, amely érdemes a megörökítésre. Így történt ez Csécsen is, ahol sok évvel ezelőtt megsemmisült a templom kupolájában megfestett angyal alakja. Ahogyan a helyiek mondják, elrepült a csécsi angyal – ha pedig elrepült, egyszer vissza is térhet. Legalábbis így gondolta Angyal Júlia, és megfestette a csécsi templom hazatérő angyalát.