A népmesében megkérdezi az öreg király mindhárom lányát, melyikük szereti őt a legjobban. A két idősebb leány – a várható örökség reményében – égre-földre megesküszik, hogy a világon mindennél jobban szeretik az apjukat. A legkisebbik csak annyit mond: úgy szeretem édesapámat, mint az ételben a sót. Rosszalja az öreg király az egyszerű, de őszinte választ, meg is haragszik a lányára, kitagadja az örökségből.

 

Szétosztja vagyonát a két idősebb között, majd először az elsőhöz, utána, amikor annak már elfogy az iránta való türelme, a másodikhoz költözik. Ám az sem szíveli sokáig. Végül legkisebb gyermeke veszi magához, nagy szeretetben gondozza. Egy alkalommal kihagyja az ételből a sót, s csak ekkor döbben rá az öreg király, micsoda igazságot mondott annak idején a leánya. Só nélkül fabatkát sem ér az étel.

 

Miért rossz?
Mi az igazság a só és a sófogyasztás körül? Azt már régóta tudjuk, hogy aki túl sok sót eszik, használ ételeiben huzamosabb ideig, annak többféle betegség jelentkezésével számolnia kell (statisztikai felmérések szerint a túlzott sófogyasztásnak háromszor több áldozata van, mint az országúti baleseteknek). Ugyanakkor a só évszázadok óta az élelmek tartósításának, ízesítésének nélkülözhetetlen velejárója. Ezenkívül, mint ismeretes, létfontosságú a szerepe vízháztartásunk szabályozásában.

 

Többféle sóval találkozunk az üzletek polcain. Elolvasva a csomagoláson található tájékoztatót sok minden kiderül. Az egyszerű konyhasó néven ismert nátrium-klorid nem fordul elő a természetben, tartósításra és ízjavításra használják (más adalékanyagokkal együtt). Só van az előre elkészített ételekben, a zacskós levesekben, a pizzákban, az ételízesítő porok zömében, sőt a sajtokban, a felvágottakban, a csokoládékban, de még a fagylaltokban, lekvárokban, üdítőitalokban is.

 

Túlzott fogyasztása elsősorban szívpanaszokat, veseelégtelenséget, magas vérnyomást, legrosszabb esetben agyvérzést okoz, mivel felhalmozódik a szervezetben a nátrium, amely visszatartja a vizet, és megnehezíti a szív munkáját. A sótól megszomjazunk, többet is iszunk a kelleténél. Megnöveli az étvágyunkat, hizlal. A visszatartott víz miatt vízhajtókat veszünk be, ami viszont megemeli a koleszterinszintünket.

 

Mire jó?
Mégis szükségünk van a sóra, mert fontos ásványi anyagokat tartalmaz, védi a sejteket, segíti az emésztést. A mai napig nagy hasznát vesszük a sóbarlangoknak, sópipáknak, sófürdőknek a légző- és mozgásszervi megbetegedések gyógyításánál.

 

Nincs más választásunk, mint jó minőségű sót vásárolni, s abból lehetőleg keveset fogyasztani. Napi 5 gramm a javasolt mennyiség, amit ajánlatos például tengeri só formájában – ez csak 80 százalékban tartalmaz nátriumot – magunkhoz venni. Érdemes kipróbálni a sóvirágot, a szürke, a fekete és a sárga sót. Tartózkodjunk a gyárilag készített élelmektől, s mindig olvassuk el a rajtuk található tájékoztatót. Törekedjünk az odahaza készített étkek, a friss gyümölcsök, zöldségek fogyasztására.

 

Használjunk sópótlókat, ne sózzuk agyon a grillezendő húst sütés előtt. Gőzöljük, pároljuk a zöldségeket só nélkül, kifőtt tészták vizét ne sózzuk meg, inkább dobjunk bele egy fej hagymát vagy két gerezd fokhagymát. Ismerkedjünk meg a fűszerek világával, különösen a zöld fűszerekével, hiszen azok még inkább kiemelik az ételek eredeti ízét. Ilyen a bors, a kakukkfű, a bazsalikom, a zsálya.

 

Érdemes rászokni az otthoni kenyérsütésre. Egyáltalán nem szükséges hozzá kemence vagy drága sütőgép, kiválóan elkészíthető a konyhai sütőben is. Nincs nagyszerűbb falat, mint a frissen sült, nem túl sós, ropogós héjú kenyér, főleg ha még az oly hasznos magokból is, mint a tök-, a napraforgó- vagy a köménymag, szórunk a tésztájába.