Úgy tartják, a pálinkafélék hazai elterjedése a XIV. századi királyi udvarhoz kötődik. Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné köszvényét gyógyították aqua vitae reginae Hungarie-val, vagyis a „magyar királyné életvízével”.

 

Mióta világ a világ, a szatmári szilva és a szabolcsi alma fogalom. Nyugodtan bekerülhetnének a Nagy Legek könyvébe (ha volna ilyen) mint a gyümölcsök királyai, hasonlóan a belőlük készült további kiválóságokkal. A Szatmár–Beregi-síkságon évszázados hagyományai vannak a kisüsti pálinkafőzésnek. A régió szívében, a Tisza, a Szamos és a Túr ölelésében fekszik Panyola. A falut körülvevő úgynevezett ártéri dzsungel talaja, éghajlata ideális termőhelye elsősorban a szilvának, de az almának is.

 

A szilvafákon sötétlő „Nemtudom” és „Berbencei” szilva, s a mellettük ringó, pirosló, lédús almák adják meg a híres panyolai pálinkák jellegzetes ízét. Mára a hajdani kézműves eljárások és a melléjük szerzett tapasztalat ötvöződött a modern technikával. A legszigorúbb EU-normák szerint, de évszázados hagyományok alapján készül itt a minőségi szilvórium, a Panyolai Elixír. Alapanyaga kizárólag a tiszta, érett, ép gyümölcs, amelyből a lepárláskor átlényegül az „élet vize”, vagyis az elixír, mely minden szempontból bioterméknek minősül, mind a gyümölcs vegyszermentes, tiszta környezetben való nevelkedése, mind pedig a belőle főzött, többszöri lepárlással, cukor és más adalék hozzáadása nélkül készült nemes nedű miatt.

 

E kiváló gyümölcspárlat, amelynek világra jöttét értő gonddal egyengették, Panyolai Szilvórium néven kerül a piacra, de ekkor még csak félkész állapotban van. Nyakolajos simaságát, selymes, lágy ízét, végleges formáját kizárólag a további, legalább két évig tartó eperfahordós érlelés adja meg.

 

Csak ezután tölthetik palackokba, majd a zárt térben életre kel a gyümölcs lelke: megszületik a Panyolai Elixír. A kóser pálinkafőzési módszerhez nagyon hasonlatosan készülő ital, eredetvédett megjelöléssel ellátva, páratlan magyar termék.

 

Csakúgy, mint a kulturált borivásnak, a pálinkának is megvan a maga becsülete étkezéseink elkísérésében, táplálkozásunk mértékletes tartozékaként. Fogyasztási előírásait betartva egészségünk ápolója maradhat. Úgy vélik, öt kórság ellen gyakorta javallt egy-két kupicával: az érrendszeri betegségekre, az emésztési nehézségek megkönynyítésére, stresszoldásra, az időskorúak agyműködésének serkentésére, valamint a csontritkulás megelőzésére.

 

-járay-