Vannak állatok, amelyek eddigi erdei-mezei környezetükből lakott területekre költöztek. Ezek közé sorolható napjainkban a róka vagy a szarka is. Jól alkalmazkodó állatfajokról lévén szó, a nagyvárosi környezetben megtalálták létfeltételeiket – elsősorban élelmet és búvóhelyet. Táplálékot a szeméttározókban (és mellettük!), otthont pedig szinte mindenhol.

 

Sokunkban felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet a rókák (és minden melegvérű élőlény) rettegett betegségével, a veszettséggel, amely az említett fajok, valamint az ember fertőző és gyógyíthatatlan betegsége. Korábban a róka valóban a veszettség legfontosabb terjesztőjének számított, így a félelem megalapozott volt. Itthon – több európai ország példáját követve – másfél évtizede kezdődött a vadon élő húsevők, elsősorban a rókák repülőgépes, táplálékfalatba rejtett vakcina segítségével történő immunizálása. Ez olyan jól sikerült, hogy elmondhatjuk: a megyében hosszú évek óta nem fordult elő veszettség, pedig a lelőtt és elhullott állatok nagyszámú vizsgálata rendszeresen, napjainkban is zajlik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy közelről barátkozzunk a rókákkal, hiszen annak egyéb betegségei is előfordulhatnak! A veszettséggel kapcsolatos intézkedések hatékony része a kutyák oltása is, ami rendszeres időközönként kötelező, és elmulasztása szankciót von maga után.

 

Mi a teendő a rókákkal kapcsolatban?
Amennyiben itt-ott felbukkannak – semmi. Rendszeres előfordulásuk esetén, vagy ha valahol megtelepszenek, értesíteni kell az önkormányzat állatorvosát, aki megteszi a szükséges intézkedéseket. Vonatkozik mindez a fellelhető rókahullákra is. Hozzájuk nyúlni semmi esetben sem szabad!

 

Remélhetőleg e néhány sorral sikerült eloszlatni az aggodalmakat a rókákkal kapcsolatban, a veszettség elleni védőoltások beadásáról pedig az önkormányzat állatorvosa ad felvilágosítást.