Helen Keller 1880-ban Alabamában látta meg a napvilágot. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyosan megbetegedett, s bár magas lázzal járó betegsége nem tartott sokáig, siketség és vakság lett a következménye. Apja Charles Dickens American Notes (Amerikai jegyzetek) című írásában olvasott egy siketvak kislány sikeres taníttatásáról. A vizsgálatok alatt a család megismerkedett Alexander Graham Bellel, aki akkoriban siket gyerekekkel foglalkozott. Tanácsára a szülők felkeresték a Vakok Perkins Intézetét Bostonban.

 

Az iskola egyik volt diákját, az akkor húszéves, látássérült Anne Sullivant küldte a családhoz, hogy segítse Helen tanítását. Így kezdődött az a negyvenkilenc évig tartó kapcsolat, amelynek során Anne tanító-, nevelő és társalkodónője lett Helennek. A nyolcéves, addig szinte csak a családjával kommunikáló kislány akkor tört ki elszigetelt világából, amikor rájött, hogy tanára a vízre utaló jelet rajzol a tenyerére, miközben vizet csorgat rá. Ezek után kimerülésig kérdezgette Anne-t, hogy megtanulja a többi tárgy nevét is.

 

Mark Twain is támogatta Helen Kellert (baloldalt)

 

Tízéves korában megismerte egy norvég siketvak kislány történetét, aki megtanult beszélni. Az ő sikerén felbuzdulva Anne az egyre lelkesebb Helent a Tadomamódszerrel kezdte fejleszteni, amelyet két további eszközzel egészített ki: egyrészt Helen megérintette a beszélők ajkait és torkát, másrészt tanítója az ujjaival betűzött a kislány kezén. Később Helen megtanulta a Braille használatát, aminek segítségével nemcsak angol, hanem francia, német, görög és latin műveket is olvasott. Számos iskolát végzett, járt az Ifjú Hölgyek Cambridge Iskolájába, a Radcliffe Főiskola elvégzését pedig csodálója, Mark Twain segítette úgy, hogy bemutatta őt a Standard Oil mágnásának, aki tanulmányaihoz anyagi támogatást biztosított. Magna cum laude kitüntetéssel diplomázott, ő lett az első siketvak, aki főiskolai bölcsészdiplomát szerzett.

 

Világhírű szerző és szónok vált belőle, a fogyatékos emberek és számos más ügy szószólójaként tevékenykedett. Egyebek mellett megalapította a Helen Keller International nevű nonprofit szervezetet a vakság megelőzésére, minden amerikai elnökkel találkozott Grover Clevelandtől Lyndon B. Johnsonig, és jó néhány híresség, például Alexander Graham Bell, Charlie Chaplin, Mark Twain barátságát élvezte. Számos hivatalos elismerésben volt része, egyebek közt megkapta a Szabadságért Elnöki Érdemérmet, beválasztották a Leghíresebb Hölgyek közé, Alabamában az ő arcképe díszíti a negyeddollárost.

 

Alexander Graham Bell (jobbra) is a család barátja volt

 

A Barabás Villában bemutatót tartó Gereben Ferencné fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Helen életének csak egy szakaszát tartalmazza a kötet. Az írás két különböző szemszögből dolgozza fel a történetet: az egyik szerző maga Keller, a másik pedig tanítója, Anne Sullivan.