Egyszerre sokszínű és feketefehér, útkeresés, ami néha ujjgyakorlat, máskor kiérlelt végkövetkeztetés. Theoharidisz Csilla festményei és rajzai a feszültség és megnyugvás kettősségét jelenítik meg a polgármesteri hivatal folyosógalériájának legújabb tárlatán. A kiállított munkák egy tanulási folyamat eredményei, olykor ismétlések, mégis megvan bennük az integráció képessége. Leképezik azt a nem mindennapi utat, amelyen Theoharidisz Csilla elindult az önmegvalósítás felé.

Eredetileg nem festőnek készült, bár a képzőművészet már középiskolás korában érdekelte. Gyermekéveit Svájcban töltötte, valószínűleg innen eredeztethető az az aprólékos pontosság, ahogyan rajzait elkészíti. A gimnáziumot már Budapesten végezte, majd az ELTE francia szak következett. Még egyetemista volt, amikor összeházasodott görög származású férjével. Az új impulzusok beépültek képeibe, a témaválasztás, a franciával rokon mediterrán hangulat elsősorban festményein érhető tetten.

Viszonylag későn kezdett komolyabban foglalkozni a festészettel, csupán néhány éve tanul Breznay Andrásnál, Nagy Párisánál, Duliskovich Bazilnál, Sebestyén Zoltánnál, Nagy Árpádnál, illetve Kacser Lászlónál. Ennek ellenére tárgy- és épületrajzai kifinomultak, mentesek a mesterkéltségtől. Úgy tűnik, sokkal inkább formákat rajzol, mintsem tárgyakat formál. A kolompsorozat, Leonidász sisakja vagy a Szultána rózsája ennek a fordított alkotásnak a terméke. Bár a kiállítás leginkább grafikák, rajzok gyűjteménye, jut hely néhány festménynek is. A portrék pedig ugyanazt az érzelmi sokszínűséget adják vissza, ami Theoharidisz Csilla munkáit olyannyira jellemzik.

(M)