A nemzeti vagyon jelentős hányadát a szellemi értékekben megtestesülő tudás teszi ki, amelynek eredője maga a felsőoktatás – emelte ki Bod Péter Ákos elnök a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Csörsz utcai művelődési központban megtartott találkozóján. A bolognai folyamat magyarországi adaptálása az elmúlt három évben számos kérdést vetett fel: egyebek mellett éles vita alakult ki az egyetemek számát és a szakirányokat, valamint a finanszírozást illetően, sőt a jelenlegi oktatási struktúra is megkérdőjeleződött.

 

Dr. Mang Béla a médiaközlésekből kimaradt háttér-információkat osztott meg a jelenlévőkkel. A Miskolci Egyetem rektorhelyettese 2002 és 2006 között az Oktatási Minisztérium szakállamtitkáraként tevékenykedett, így testközelből nyomon követhette a bolognai rendszer bevezetését. Bár Magyarország 1999-ben aláírta az egyezményt, 2002-ig gyakorlatilag semmi nem történt. Az intézmények közül ugyanis azok, amelyekben korábban nem volt kétszintű képzés, nagyfokú ellenállást tanúsítottak, hiszen őket különösen rosszul érintette az indítható szakok háromnegyedének megszűnése.

 

Az új rendszer legnagyobb hátránya, hogy a tömegképzés felé vitte el a felsőoktatást, miközben nem képes az elvárható szinten menedzselni a tehetségeket. Jelenleg a struktúra nem tudja kezelni a rossz pályaválasztást, mert nincsenek meg benne a kitörési irányok. Ráadásul az intézmények a finanszírozási rendszer miatt abban érdekeltek, hogy minél több hallgatót felvegyenek, ami óhatatlanul az oktatás színvonalának visszaesését eredményezi. Így fordulhat elő, hogy egyes divatszakokon óriási a túlképzés, vagy hogy a mérnökképzésre soha nem látott pontszámokkal is be lehet kerülni.

 

Dr. Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke szerint filozófi áját tekintve jó a rendszer, mert azt veszi alapul, hogy a korosztályok fele belép a felsőoktatásba. Ennek oka, hogy a rendszerváltást követően Magyarországon az érettségi elvesztette a rangját, miközben helyét a diploma vette át. Ma a középiskolai eredmény alapján szinte bárki bejuthat egy felsőoktatási intézménybe, ezért szükség van a belső szelekcióra, aminek első lépése a Master (MA) képzés, hiszen ide már csak a jelentkezők 30-35 százaléka jut el, míg a doktori programokba a hallgatók alig 1-2 százaléka nyerhet felvételt.

 

A bolognai folyamat lényege, hogy harmonizálja az Európai Unión belüli felsőoktatást, megteremti a kölcsönös megfeleltetés lehetőségét. Magyarországon azonban nem egyszerre történt az alap (BA) és a Master képzés kidolgozása és bevezetése, ezért a struktúra, valamint a követelményrendszer is eltávolodott az eredetileg meghatározott normáktól. Az intézmények egyszerűen besűrítették a hároméves alapképzésbe az egyetemi képzés öt évre szóló anyagát, miközben a minőségi oktatást egyre inkább a mennyiségi szemlélet váltotta fel.

 

Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kiemelte, hogy 1999-re négyszeresére nőtt a hallgatók létszáma. Ez elodázhatatlanná tette a felsőoktatás átalakítását, ami a következő évben az intézményi struktúra átalakulásával kezdődött meg, ez azonban nem járt együtt szerkezeti váltással. Ennek köszönhető, hogy a jelenlegi rendszer nem küszöbölte ki elődjei hibáit, sőt újakat hozott létre. Ehhez járul egy torz finanszírozási szisztéma, ami az ellenőrizetlen felvételre kényszeríti az intézményeket. Napjainkban minden egyetem Master képzést akar indítani, miközben nem dőlt el, valójában milyen tudást kell adnia a BA és az MA szinteknek.

 

A jelenlegi helyzetben az intézmények – a fejpénz miatt – a diákok megtartásában érdekeltek, a cél az, hogy mindenki diplomát kapjon, amivel együtt jár az oktatás színvonalának drasztikus csökkenése. Amíg ez a kényszer szülte szemlélet nem változik, tovább mélyül a felsőoktatás erkölcsi és szakmai válsága.