A mai Magyar jakobinusok tere 5. helyén álló Teremtés- ház múltja egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza: 1775-ben építette a Németországból ide települt Falk család. Az épülethez ekkor a fél hegyoldal hozzátartozott, ami közel hétholdas területet jelentett. A famíliának azonban az 1830-as évek elején magva szakadt, elárverezték a házukat. Ekkor került Heinrich lovassági kapitány tulajdonába. Ő emeletet építtetett rá, s megrendelt egy istenszobrot, amelyet a timpanonban helyeztek el.

 

Az akkori Buda egyik legszebbnek tartott szobrászati alkotása, „A teremtés” azt a pillanatot ábrázolta, amikor Isten megteremtette a világot. Az empire stílusú épületet éppen ezért a németajkú budai polgárok „Schöpfungshaus”-nak, azaz Teremtés- háznak nevezték el. Ezt fordították kicsit félre magyarul, így lett „teremtés” helyett „alkotás”, s innen ered az Alkotás utca neve. A ház „Zur Zöpschung”, vagyis „A teremtéshez” néven szerepel egy 1837-es, Budát ábrázoló térképen, ugyanakkor az utat már ekkor Alkotás utcaként tüntették fel.

 

Az Alkotás-ház a harmincas évek elején

 

A Heinrich-féle átalakításoknak még egy – Buda története szempontjából is – fontos eleme volt: a ház kertjében fúrták Magyarország első artézi kútját. (A francia Artois grófságban használt kutak mintájára készítették, innen ered az elnevezés.) A kútfő egy női fejet mintázott, és alá belevésték a kapitány nevét. A lakóknak jelentős könnyebbséget jelentett, hogy így vízhez jutottak, mivel a Dunától a Várhegy zárta el őket, a svábhegyi források pedig igen messze estek a területtől.

 

Az 1831-ben kezdődő munka igencsak nehézkesen haladt, mivel majdnem folyamatosan kőben kellett fúrniuk a munkásoknak. Harminckét hónap után 475 láb (kb. 150 méter) mélyen tiszta vizet találtak. A vízszint azonnal emelkedni kezdett, azonban a nyomás nem volt olyan erős, hogy teljesen „feltolja” az ivóvizet, amely közel húsz méterrel a föld felszíne alatt maradt, de még így is magasabban volt, mint a Duna vízszintje.

 

A kút elkészítése nagy költségeket emésztett fel, mivel a nehézségek leküzdése érdekében speciális fúrókat kellett rendelni, amelyeket először Holzeland Imre pesti vaskészítő, később a külön erre a célra idehívott osztrák Fink Ignác fúrókészítő gyártott le. Az épülethez hatalmas kert tartozott, ahová faragott, barokk, kétkarú lépcső vezetett fel. A két lépcsőkar közötti fülkében állt az artézi kút szépen megmunkált, női fejes kútfője, amelyből egy márványmedencébe csordogált a víz.

 

A teremtést ábrázoló dombormű

 

A házhoz több legenda is fűződött. Egyes visszaemlékezések szerint a bécsi kongresszusból Pest-Budára kiránduló Frigyes Vilmos porosz király, Sándor orosz cár és Ferenc osztrák császár ott tartott pihenőt 1814 októberében. Emlegettek olyan esetet is, amikor Mária Terézia táncolt a házban, de szóba hozták a Grassalkovich hercegekkel is az épületet.

 

Az Alagút 1857-es átadása, valamint a Déli pályaudvar 1861-es felépítése bekapcsolta a területet a város vérkeringésébe, ezáltal az addigi nyugalmas környék hirtelen forgalmas hellyé vált. A földszintre vendéglősök, cipészek, dohányárusok költöztek.

 

A két világháború között egyre-másra épültek a kerteket is „felemésztő”, többemeletes bérházak a Krisztinavárosban, mivel a kivetett adót könnyebb volt kitermelni a soklakásos épületekből, mint az egyemeletesekből – amilyen a Teremtés-ház is volt. A régi épületek felújítására egyre kevesebb pénz jutott, és a bérlők is komfortosabb lakásokat kerestek.

 

Az artézi kút egy 1920-as évekbeli földrajzi metszetképen

 

A nagy múltú ház tehát az 1930-as évekre, amikor már több mint száz esztendeje állt a helyén, pusztán gazdaságossági megfontolások alapján feleslegessé vált, nem tudta kielégíteni a modern, XX. századi igényeket. Az épületet 1936-ban jelölték ki bontásra, az év május elején kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Addigra már kiköltöztek a boltosok a földszintről, a lakók az emeletről, és a teremtést ábrázoló domborművet is múzeumba szállították. A Kékgolyó utca mentén egykor hosszasan húzódó, szép park már elhanyagolttá vált, szemétlerakó lett belőle, és mindenfelől a szomszédos bérházak magas tűzfalai vették körül. A huszonegy lakásban szegény családok éltek, akiknek nem tellett a felújítás költségeire.

 

Az Alkotás utca „névadóját” tehát 1936-ban lebontották, a helyére felhúzott többemeletes ház ma is áll a Vérmezővel szemben. Az egykor volt épület emlékét legalább az utcanév megőrizte – még ha egy kicsit csalóka módon is. A Teremtés-ház timpanonjának sokat csodált domborműve ma a Budapesti Történeti Múzeum műkincseit gyarapítja.