Vitrinbe zárt repülés – ez a címe Bojti András kiállításának, ami Lovas Pál szerint a kalitkába zárt madárhoz hasonlítja a művészt, akit ki kell szabadítani a jelen béklyói közül, hogy lelkiismeretére hagyatkozva alkothasson és szárnyalhasson. Az alpolgármester hangsúlyozta: értékvesztett társadalmunkban az embereknek szüksége van arra, hogy szép tárgyakkal legyenek körülvéve. Ezek idővel mindennapjaink részévé válnak, javítják életünk minőségét. Bojti András művei egyszerre hirdetik a szépséget és a humánumot.

 

Az üvegen megcsillanó fényben, a formák misztikumában ott rejtőzik a mese, amire mindannyian vágyunk – fogalmazott Vannák János Ybl-díjas építész. Az áttetsző, mégis kemény anyag egyediségének köszönhetően az üvegszobrok úgy díszei a lakásoknak, munkahelyeknek, hogy egyúttal otthonossá is teszik a teret. Alkalmat kínálnak az elmélyülésre, a meditációra, vagy csak egyszerűen a műélvezetre, hogy a környezetet kizárva gyönyörködjünk szépségükben.

 

 

Bojti András saját gyökereiről szólva kiemelte: a Hollósy Simon utcában született, Budapest talán legkülönlegesebb hangulatú tere mellett, amely egyszerre tűnik kicsinek és végtelennek. Az utca sajátossága, hogy lehet rajta szánkózni, ami számára a gyermekkor szabadságát idézi, azt az állapotot, amire minden ember vágyik, ám csak keveseknek adatik meg. Mint Bojti elmondta, a művészek szerencsésnek mondhatják magukat, mert megadatott számukra az alkotás szabadsága is.

 

Bojti András 1977-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola Formatervező Tanszékén, 1979-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetében, 1987-ben pedig a Magyar Színház és Filmművészeti Főiskola Filmrendező-operatőr Tanszékén szerzett diplomát. Művészete rendkívül sokrétű. Készített már nagyméretű fotógrafi kát színháztermi előcsarnokba, ragasztott üveg-krómacél óraplasztikát, ülőbútorokat fémből, tároló pultokat üvegből, valamint formába öntött számos belsőépítészeti tervet. Munkáival díjak sorát nyerte el, alkotásait kiállították a Vigadó Galériában, az Operaházban és a Műcsarnokban is. Köztéri művei közül a Fürdőző a Bajcsy- Zsilinszky úton, az Üvegfal a szentendrei Ferences Mária Miszszió rendházban, míg a Tabernákulum a fővárosi Péter Pál-templomban látható.