Zsolna a Vág folyó partján fekszik, Trencséntől hetven kilométerre. A szlovák közigazgatás a Zilina nevet adta a városnak, ma így találjuk a térképeken. Északnyugat-Szlovákia metropoliszának is nevezik, az ország negyedik legnagyobb városa.

 

Már az Árpádok alatt fejlődésnek indult, különösen a tatárjárást követően lendült fel a település élete, köszönhetően a német telepeseknek. Első, írásban történő említése 1208-ból maradt ránk, „terra de Selinan”, vagyis Zsolna földje néven találjuk. A Hunyadiak korában Zöldvár néven jelölték.

 

A helység az Anjou-királyok alatt élte virágkorát, Károly Róberttől 1321-ben jelentős kiváltságokat kapott, szabad királyi várossá pedig 1405-ben emelkedett Zsigmond király jóvoltából. Ebben az időben vára is volt Zsolnának, a mai főtértől keletre. A XV. század huszita háborúi során a német lakosokat elűzték, helyüket szlovákok vették át, s ugyancsak erre az időszakra tehető a vár pusztulása is. Az erődítményből egyedül egy torony maradt meg, amely ma a plébániatemplom harangtornya. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy 1610-ben az itt tartott zsinat mondta ki az evangélikusok teljes elszakadását a római katolikus egyháztól.

 

A zsolnai főtér épületei

 

Zsolna a XVI. századtól jelentős ipari központnak számít. Kezdetben a posztógyártás dominált, majd papírgyárat és egy fontos vasúti csomópontot is építettek. A turista elsősorban egyházi műemlékekkel találkozhat – a város 2008 óta a zsolnai egyházmegye székhelye. A XVIII. századi, barokk stílusú Szent Pál apostol megtérésének temploma és a hozzá tartozó kapucinus kolostor, a gótikus plébániatemplom, valamint a román stílusú Szent István-templom mind Zsolna messzire nyúló múltjáról tanúskodik.

 

Napjainkban 98 százalékban szlovákok lakják a települést. A XX. század elején is már többségben voltak a szlovák nemzetiségűek: 1910-ben a 9179 lakosból 4954 volt szlovák, 2336 magyar, 1463 német anyanyelvű, mellettük még csehek és lengyelek is lakták a várost.

 

A Zsolna utca 1929 óta része a Hegyvidék közúthálózatának. A Matyó utcától kezdődik, és a fogaskerekű vasút pályájáig tart, ahol zsákutcaként ér véget.