Szabadváry Ferenc 1923-ban született Kőszegen, az ottani bencés gimnáziumban érettségizett. Továbbtanuláskor szülei javaslatára választotta a vegyészmérnöki szakot, hogy az iskola elvégzését követően átvehesse a család háztartási kozmetikai gyárának irányítását.
A világháború miatt 1944-ben a drezdai egyetemre került. Itt szerencsésen átvészelte a történelem egyik legpusztítóbb légitámadását, melynek során a szövetséges repülők a földdel tették egyenlővé a várost 1945. február 13. és 15. között. Hazatérése után, 1946-ban kapta kézhez diplomáját, és a családi vállalkozásban dolgozott annak államosításáig.
A Budapesti Műszaki Egyetemre került 1948-ban, végigjárta a szamárlétrát, végül 1971-ben egyetemi tanár lett. Ebben az évben szerezte meg a kémiai tudományok doktora fokozatot is. Kutatási szakterülete az analitikai kémia, valamint a tudomány- és technikatörténet volt.
Saját erejéből, autodidakta módon lett kémiatörténész. Olyan alapossággal és magas szakmai színvonalon dolgozott ezen a területen is, hogy 1972-ben kinevezték az Országos Műszaki Múzeum élére, amelyet húsz éven át vezetett. Könyveivel, tanulmányaival külföldön is öregbítette a magyar kutatók hírnevét. Az analitikai kémia története című kötetét öt nyelvre lefordították. Összesen húsz könyve és közel négyszáz tudományos közleménye jelent meg nyomtatásban, legutolsó munkája az 1998-ban kiadott A magyar kémia művelődéstörténete volt.
Életútjához hozzátartozik az is, hogy a rendszerváltást megelőzően minden elismerésért alaposan meg kellett küzdenie, mivel nemesi származása és a család háborút megelőző társadalmi pozíciója miatt sok esetben mellőzték, illetve kinevezését, elismerését hátráltatták. A Széchenyi-díjjal is kitüntetett Szabadváry Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2006. május 21-én hunyt el.

A.